hyena. | 2010.08.12 21:00 | hasznosság: átlagos (50%)

Nem győzök csodálkozni és irigykedni, hogy milyen népszerű a death metal a hollandusoknál, s hogy se szeri, se száma a jó holland death csapatoknak. Sinister, The Monolith Deathcult, Mangled, Infinited Hate, Prostitute Disfigurement és sorolhatnám akármeddig. Néha már azt hiszem, hogy Hollandiában nem is lakik más, csak K-1 bunyósok, meg death metal-zenészek. Meg is merem kockáztni a kijelentést, hogy az irányzat igazán durva fajtája tekintetében övék a második legerősebb mezőny az USA után.

A fiatalabb holland dm bandák közé tartozó Severe Torture a stílus amerikai vonalát követi. A 2002-es Misanthropic Carnage-ot követő háromévnyi relatív csend után (volt közben egy koncertlemez) jelentkeznek újra a Fall Of The Despised-dal, ami egyben a debütáló albumuk a Fülfájásnál. Nemcsak kiadóváltás történt, változott a felállás is, csatlakozott hozzájuk ugyanis egy második gitáros: Marvin Vriesde (Blo Torch, Dew-Scented).

Lemezborító miatt csak akkor szoktam belerúgni zenekarba, ha hitvány a zene, ezért most éljünk azzal a fikcióval, hogy tok nélkül került a kezembe az album, és térjünk rögtön a hallgatnivalóra! Ekkora szünet és ilyen horderejű változások után nem csoda, hogy a zene is átalakult, mégpedig előnyére. Ez az album ugyanis a ST eddigi legmeggyőzőbb, legérdekesebb munkája. Az olyan lassú, döngölős szerzemények, mint a némileg a Morbid Angelt idéző Enshrined In Madness, vagy a Dead From The Waist Up a banda teljesen új arcát mutatják: nem szégyellve sűrűn használni a féket, felhagytak a korábbi lemezeiket jellemző szünetmentes zúzással, amitől a lemez a korábbiaknál lényegesen változatosabb, élvezetesebb. További újdonság, hogy bár a riffek többsége továbbra is nagyon durva, akadnak már kevésbé pusztítóak is. Ezek, a szintén komoly újítást jelentő príma, dallamos gitárszólókkal együtt azt eredményezik, hogy az összkép egy leheletnyit finomodott, amitől a ST könnyebben emészthetőbbé, szélesebb körben befogadhatóvá válik. A vokál is sokat fejlődött: Dennis Schreurs korábban csak hörgésre korlátozódó repertoárja kibővült egy reszelős hangú üvöltözéssel (á lá Patrick Mameli - Pestilence), ami szintén feldobja az albumot.

A Fall Of The Despised technikás és betonkemény matéria, megfűszerezve egy csipet dallamossággal és kísérletezéssel. Ahhoz ugyan kevés, hogy vízválasztóként emlegessék a death metal história búvárai, ahhoz viszont elegendő, hogy a Severe Torture ki tudja emelni a fejét a hasonló zenekarok iszonyatos áradatából, ezáltal új fejezetet nyitva a csapat történetében.

Értékrendem szerint ez egy vékonyabb fajta nyolcas. Erős, profi munka, bármikor szívesen meghallgatom, de ahhoz, hogy felérjen a legnagyobbak közé, még kell egy kicsit több egyéni ötlet.

(Az írás eredeti verziója a www.heavymetal.hu-n jelent meg, és annak hozzájárulásával került fel a kalkulus.hu-ra.)

hyena. 8 pontot adott a tételre.