Belizár | 2010.08.03 22:15 | hasznosság: hasznos (100%)

Olasz állatkertekről keveset hallani, inkább csak a római venatio ókori és vérgőzös hagyománya ugrik be az embernek erről a tájékról, de szerencsére az már – arrafelé – a történelem árnyékos oldalát színesíti. Így nem kevés érdeklődéssel vártam, hogy egy állatszállítás állomásaként felfedezhessem a legnagyobbat, amely Bussolengotól nem messze, a Garda-tó környéki szőlővidékek lankáin elterülő Parco Naturo Viva-t.

A nem csekély méretű park egyik része hagyományos állatkert, a másik pedig szafaripark, a határos részeket, a közös víziló és szélesszájú orrszarvú kifutót két oldalról is meg lehetett nézni. Az állatkert bejárata rendkívül kellemes benyomást tett rám, nem bántóan giccses, pedánsan rendezett kép fogadja az első lépéseket tevő látogatókat. Különösen Olaszföldön kellemes meglepetés, hogy nagy figyelmet szentelnek a legoptimálisabb útvonal egyértelmű jelölésével, és sehol sem sikerült elkeverednünk. Az új kifutók tágasak, a tervezés során láthatóan igyekeztek az állatok kényelmét szolgáló tagoltság és sok menedék kiépítése mellett több látogatói nézőpontot is kialakítani. A hegyoldalba helyezett hópárduc kifutó kialakításában a Zürichi Állatkert bemutatóját idézi, igaz valamivel kisebb méretben, a jót persze nem szégyen másolni. A modern kifutók mellett azért találkozhatunk a régi maradványokkal is, többek között a pumák kifutóját éreztem elégtelennek, legalábbis az állakert általános színvonalát tekintve.

A legnagyobb kihívást a mediterrán nyár forrósága jelenti az új kifutókban. A csimpánzok amúgy imponzáns bemutatójában kevésnek éreztem az árnyékot adó építményt, bár két üregbe behúzódhattak az emberszabásúak. Alapvető törekvést éreztem a földrajzi egységek kialakítására, nem igazán voltak szigorúak magukhoz a részleteket illetően a gyűjtemény alakítói.

Az állatok egészségesek, jó bőrben voltak, láthatóan a gondozásuk és állategészségügyi ellátásuk megfelelő színvonalú. A tisztaság és parkrendezés kifogástalan volt, a kényelem és a megfelelő színvonalú mosdók adottak.

Az állatkerthez csatlakozik egy dinópark is, amelyet nem éreztem jól sikerültnek, mondhatnám unalmas volt. Semmi olyan hangulatom nem támadt, hogy a földtörténeti sétát teszek, pedig jó hosszan vezetett az ösvény a gyepre installált ősállatok között. Ez a rész inkább parasztvakítás, ahogy a szafari is annak bizonyult. Mert az sem volt valami nagy durranás. Az egyes területek kicsik egy ilyen típusú bemutatóhoz, a kígyózó kocsisorok között elég kevés hely maradt nekik, a fajösszetétel pedig nem egy esetben késztetett fejcsóválásra. Például minek a sziklás hegyoldalba víziantilopokat tenni? Az oroszlán és hiénaterületek inkább normál kifutóknak látszottak az árkos védelemmel ellátva, nem adták az igazi „szafariparkos” élményt.

Bár nem Európa csodája, összességében kellemes állatkerti sétát kínál a Parco Naturo Viva, akinek arra van pénze, hogy a Garda-tónál nyaraljon, annak tudom ajánlani, hogy beleférjen egy állatkerti kirándulás is (mert nem olcsó, közel 20 Euro egy felnőtt belépő).

Belizár 8 pontot adott a tételre.