Angyalszem | 2010.06.11 14:44 | hasznosság: hasznos (83.3%)

A hazai egészségügyi rendszer egyszerűen romokban hever, a gyógyítás szinte csak az alapszintet üti meg, sok helyen még azt sem. Sajnos saját tapasztalat, hogy a rendelőintézetben, vagy akár a kórházakban, klinikákon futószalagszerűen működik a betegek ellátása. Esetemben 2008 közepén diagnosztizáltak epekövet, ami a terhesség alatt alakult ki. Diétával jól karbantarthatóak voltak a görcsök, egészen 2009 decemberéig, amikor is sűrűsödtek a panaszok. Ekkor, vagyis inkább innentől kezdve orvostól orvosig jártam, hogy szeretném, ha műtétre kerülne a sor, mert a görcsök csak szaporodtak, mondhatni hetente egy biztos volt. Az egyik orvos a következőket közölte velem (sajnos nem tudom szó szerint idézni, de a lényeg ez volt): - a legjobb, ha keres egy olyan orvost, akit a barátnői ajánlanak, megbeszélik a műtét időpontját, visszajön hozzám, és kiállítom a szükséges iratokat a vizsgálatokhoz és mikor azzal meg van, akkor befekszik a klinikára és megműtik. Ja, de borítékot ne felejtsen el előkészíteni. (minimum 40000ft)
Egy újabb görcs alkalmával nem az ügyeletet, hanem az SZTK-t céloztam meg, ahol elmondtam, mi a panasz és sajnos mire gyanakszom (hasnyálmirigy gyulladás), mert egészségügyi végzettségem van. Az éppen ott lévő főorvos megvizsgált és közölte, hogy nincs hasnyálmirigy gyulladásom, mert akkor nem bírtam volna ki ordítás nélkül a vizsgálatot. A biztonság kedvéért beutalt röntgenre, de nem kell azonnal, mivel nem akarja megterhelni a ultrahangos kollégákat. (ez a vizsgálat volt április elején, a UH vizsgálatra pedig májusig kellett volna várni, illetve csak arra, hogy időpontot kapjak rá)
Két héttel később erős epegörccsel és gyomortáji fájdalommal kerültem felvételre, a Belgyógyászati klinikára, epegyulladással, májgyulladással és hasnyálmirigy gyulladással, pedig állítólag nekem olyanom nincs is. Négy napot töltöttem az intézményben, ahol egy kisebb műtétet hajtottak végre rajtam. A klinika dolgozóival nagyrészt meg voltam elégedve, főleg az osztályvezető főorvossal, de a berendezési tárgyak, a mellékhelységek állapota igencsak hagyott némi kívánnivalót maga után. A hazabocsátásom is körülményes volt, mert délután 4 és 5 óra között távozhattam az osztályról, mivel addigra lett kész a zárójelentésem, addig foglaltam el más elől az ágyat. Azóta szerencsére tünetmentes vagyok, mivel elég kemény diétát kell betartanom. Tegnap, azaz 2010. 06. 09-én kellett volna befeküdnöm a Sebészeti klinikára. El is mentem reggel 8 órára, a folyóson vártam a betegfelvételemet, azért ott mert az osztályon nem volt még hely. Nagyon nehézkesen, vontatottan haladt az egész procedúra,(egy kis levest azért kaptunk ebédre, de még mindig ágyra várva a folyóson) míg végül 13óra fele megjelent az orvosom, aki közölte velem, hogy nagy sajnálatára el kell halasztani a műtétet, mert az OEP, annyira leszabályozta a műtétek finanszírozását, hogy az eddigi 6-8 epeműtét helyett, kb. egy ilyen műtét végezhető hetente. Tudom, hogy nem az orvos hibája ez az egész, de az viszont az Ő és a nővérek nyakába varrható lenne, hogy nem szóltak előre, hogy várhatóan elmarad a műtét, ha ez már hetekkel előre tudható volt. Miért kell az embert kitenni az órákig tartó várakozásnak, egyeltalán minek kérték el a telefonszámomat, ha arra nem képesek, hogy ilyen fontos ügyben felhívjanak. Az ember nem szórakozásból megy kórházba, nem egyszerű ilyen esetben a gyermek felügyeletének megoldása sem és persze a családtagok sem rendelkeznek végtelen szabadsággal.

Nem tudom, hogy azok az emberek, akik ezt a finanszírozási rendszert kitalálták, hogyan mernek emberek életével játszadozni, persze nekik nincs ilyen problémájuk, mert ha nekik van bármi nyűgjük, akkor őket várják a legmodernebb felszerelésekkel berendezett magánklinikák. Sajnos a betegek többsége hallgat ezekről az esetekről, mert félnek a következményektől. Remélem ezen az áldatlan állapoton hamarosan változtatásokat hajtanak végre, mert ez embertelenség.

Angyalszem még nem pontozta a tételt.