Belizár | 2010.06.12 19:53 | hasznosság: hasznos (75%)

A világszenvedett nép keresi önigazolását az agresszor szerepében. Miért agresszor? Mi más megtámadni felfegyverzett kommandósoknak egy civil hajót, nemzetközi vizeken? Vagy éppen blokád alá vonni a világ egyik legsűrűbben lakott területét, büntetni az ott élőket, mert onnan egyes rosszfiúk időnként házilag tákolt rakétákat küldenek a kibucok ellen? Mint ahogy Gáza megtámadása és a blokád sem emeli Izrael tekintélyét azon a vidéken, és tudjuk, a gyűlöletet éppen az erőszak táplálja, amely – bármilyen hatékony is legyen az - nem válhat megoldásává semmilyen krízisnek. Izrael a spártaiak stratégiáját követi a helóták millióival szemben, nem számolva azzal, hogy az erőszakra épített államok minden katonai fölényük ellenére idővel elkerülhetetlenül az enyészetté váltak. A zsidók államát már nem lehet csak úgy eliminálni, mint aminek veszélye fennállt 50-60 évvel ezelőtt, a tét itt már egyértelműen az erőpozíció és az etnikailag-vallásilag tiszta fajállam léte. Az állandó fenyegetettségre való hivatkozást az a gyűlölet gyengíti, amelyet a zsidó állam szít saját maga ellen, hogy indokul szolgáljon a cselekedeteinek. Amely cselekedeteket, ha egy afrikai vagy arab ország követné el, szankciók sokaságát váltaná ki. Miközben a közel-keleti egyensúly fenntartásának jegyében gázolták le Irakot, és fenyegetik folyamatosan Iránt a feltételezett tömegpusztító fegyvereik miatt (az erre való szándékuk az egyedüli biztos, a többi nem), addig még mindig politikai tabutémának számít az izraeli atombombák léte. Amelyről – persze nem hivatalosan – mindenki tudja, hogy léteznek. A világháborús genocídium után a nyugati demokráciák elvi sarokköve lett a holokauszt bűnbocsánata, amely némi felmentést adott a frissen született ország honvédelmében elkövetett túlkapásokra. Azonban egyre halványabb mentség ez a jogtalanságra, a világ változik, a szövetségi rendszerek is átalakulóban. A Nyugat a szélsőséges iszlámmal szemben elsősorban a muzulmánok országokban nyert befolyással próbál védekezni. Szövetségesre van szüksége, amely törekvés egyre vállalhatatlanabbá teszi Izrael feltétlen támogatását.

Egyedül Izrael nem érzi a változást. Azt, hogy pár zsidó énekes felháborodásában kigúnyolja a vérszomjas törököket, akik nem virággal fogadták a hajót megtámadó kommandósokat, a kevésbé lényeges, minden országban vannak ilyen szemellenzős hülyék (a legnagyobb hazugság az a dalban, hogy a hajón fegyvert szállítottak a Hamasznak). A nagyobb probléma az az állami igyekezet, amelynek feltett szándéka volt megörvendeztetni a világot ezzel a kicsit sem rasszista csúfhimnusszal. Propaganda ez a javából, amely azonban mutatja, hogy azok ott Izraelben mennyire nincsenek tudatában a jelenlegi megítélésükkel. Mert a felháborodás nagy volt, semlegesként nekem is hányingerem támadt ettől a szartól, de eltudom képzelni a békeaktivisták, vagy éppen a törökök haragját. Az utóbbi azért nagy öngól, mert éppen a törökök voltak az egyedüliek, akikkel a legjobb viszonyban voltak azelőtt a jelentősebb muszlim országok közül. Most már ezt is elvesztették.

A keresztes államok egy-kétszáz évig bírták harccal az arab tengerben. Vajon Izrael tanul-e a történelemből?

Belizár 1 pontot adott a tételre.