Belizár | 2010.06.29 20:15 | hasznosság: hasznos (100%)

A könyv fülszövegének írói egyáltalán nem olvasták a regényt, vagy csak „mindenről az” jutott eszükbe azokban az átkos hetvenes években, mikor a gaz tőkésimprellistáktól védtük a harmadik világ szegényeit több tonna kalasnyikovval, amellyel inkább egymást irtották. A regény teljesen másról szól, szerencsére.

A téma ugyanis a vadon kíméletlensége, amelyet oly jól szimbolizál a címben is szereplő tüskés rája. A vadon mérge, csakúgy mint a pokoli kínokat okozó halé, lassan és módszeresen pusztítja el az embert, ahogy a főhőssel, a magát számkivetettségre ítőlő Caiával történik.
Brazíliában vagyunk, ahol pár fehér küzd a maguk által behurcolt betegségektől halálraítélt indiánokért, reménytelenül, önön lelkiismeretük megnyugtatására. Érdekes a párhuzam Bolt A misszió című könyvével, amelynek akár görbe tükre is lehet a Tüskés rája története. A misszionárius itt is feltűnik, hogy menekülve távozzon Caiá haldokló missziójáról.

A regényben nincsenek izgalmas cselekmények, rejtélyek vagy bármiféle fordulatos események. Olvasva érezzük a bőrünkre tapadó tehetetlenséget, izzadást és a moszkitók csípését, a lassú és elkerülhetetlen pusztulást, a kilátástalanságot és a félelmet, amely végül Caiá tudathasadásához és halálához vezet. Ez a vadon nem a paradicsomi természet…

A könyv értéket a szememben rendkívül rontja a fordítás. Több helyen nem éreztem eltaláltnak (persze nem tudok portugálul, így ellenőrizni nem tudom az eredetit), arról nem beszélve, hogy hemzseg a hibáktól. Nehezen tudom például elképzelni, hogy egy brazil író makákókkal és kakadukkal népesítené be a dél-amerikai esőerdőket.

Belizár 8 pontot adott a tételre.