hyena. | 2010.06.10 08:26 | hasznosság: hasznos (80%)

Szokásomhoz híven 2005 végén is számot vetettem, hogy miféle zenékbe sikerült belefutnom az év folyamán. Ilyenkor felállítgatom a kategóriákat: melyik album tetszett a legjobban, melyik legkevésbé, melyek voltak a meglepetések, melyek a csalódások stb. Amikor a húzósabb stílusok képviselőit tekintem át, az a kérdés is megkerülhetetlen, hogy melyik volt a legvadállatibb zene, amit hallottam? 2005-ben nem volt könnyű a válasz, hiszen jelöltekből bőven akadt: így például a Nile-mutáns hollandus banda, a The Monolith Deathcult, vagy a káosz királya, a belga Leng Tche. Iszonyatos súlyú anyaggal jelentkeztek a mediterránum dúvadai, a Hour Of Penance (de megbántam, hogy csak nyolc pontot adtam rá!), vagy a skandináv turbó brutalizátor, a Blood Red Throne. De nehogy azt higgyük, hogy egy ilyen versengésből hiányozhatnak a death metal fellegvárának zord lakói! Az ámerikai bandák közül olyanoknak az ultrasúlyos anyagihoz volt szerencsém, mint a Nile, a Deeds Of Flesh, az Origin, no meg jelen ismertető tárgya, a Disgorge.

"Huhúú! Micsoda ocsmány borító! Csak fain zene lapulhat benne!" - kiáltottam fel még a nyáron, amikor először megpillantottam a fent látható műalkotást. Nem is kellett csalódnom. A korongon a Disgorge néven működő halálbrigádok közül (van legalább három) a californiai követi el a különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett hallószerv-roncsolás bűntettét.

A számos tagcserén átment csapat 1992-ben alakult, tehát már igencsak veteránnak számít, s bár nem értek fel az első vonalba, talán nem is baj, így legalább nem finomodtak semmit. Zenéjük nagyon sötét, nagyon szigorú, prímán egyensúlyoznak a hagyományosabb és az újabb formák között. A kedvencek közül beugrik róla pl. a Suffocation, meg a Gorgasm, persze meg kell jegyezni, hogy nem éri el ezek szintjét. Viszont talán még ezeknél is embertelenebb, ráadásul annyira, hogy azt hiszem, ez a csapat viszi el a pálmát a fentebb meghirdetett versenyben. A változatos tempójú és szerkezetű szerzeményeket olyan elementáris kegyetlenséggel adják elő, és annyira nem tesznek semmit, ami egy kicsit is enyhítené az anyag szigorúságát, hogy a legtöbb kritikus nem is tudta benyelni, mert keresztbeállt a torkán, ezért rendszerint lepontozták. Kétségtelen, hogy nem mindennapos használatra való ez a lemez, hiszen tényleg nincs itt semmi más, csak a mélyre hangolt gitárok irgalmatlan riffelése, inhumán fokozaton kivitelezett gurgulázás és őrült dobolás, de van, akinek ez tetszik. Például nekem.

Megjegyzem azért, hogy bár az első benyomásom nagyon jó volt és a végső összképpel sincs baj, mivel az ördög a részletekben lakik, a második, harmadik hallgatásnál már találtam néhány fogyatékosságot. Ezek főként a hangzással és a vokállal kapcsolatosak: a lábdob hangos, a gitárok nem szólnak elég tisztán, az ének pedig lehetne halkabb (így jobban hallatszana a basszus) és főleg sokkal változatosabb.

A nyilvánvaló hiányosságok ellenére azonban a lemez a legdurvább és technikás death metal kiváló képviselője, s akárhogy is vesszük, a szememben ez az idei év egyik "legje", úgyhogy mindenképpen jár neki a magas pontszám.

(Az írás eredeti verziója a www.heavymetal.hu-n jelent meg, és annak hozzájárulásával került fel a kalkulus.hu-ra.)

hyena. 8 pontot adott a tételre.