hyena. | 2010.05.28 21:20 | hasznosság: hasznos (75%)

Isten a zenekritikust sem veri bottal. Minek is használna ilyen elavult büntetőeszközt, amikor van egy Sordidja? A Sordid egy svéd death metal banda, az Armed To Their Grinning Teeth pedig a debütáló albumuk. 1999-ben alakultak, 2001-ben kiadtak egy EP-t, majd 2002-ben egy promó anyagot, mire a Forensicknél szerződést ajánlottak nekik, hogy rászabadíthassák világrengető tálentumukat a világra.

Nézzük, milyen is a zene! Elszántan meredek a monitorra, és készen állok, hogy ujjaim vad cikázásba kezdjenek a billentyűzeten a muzikális élvezetek hatására. Ehelyett gyorsan elborul a tekintetem, a második számnál pedig hátranézek a vállam fölött, és méregetni kezdem a távolságot köztem, meg a papírkosár között: vajon bele tudnék-e találni egy 12 cm átmérőjű, igen lapos tárggyal? Hagyom, mert ha elvétem, felébred a gyerek, úgyhogy folytatódik a szonik torcsör. Meghalok! Iszonyú unalmas, monoton, lélektelen zakatolás, amit nem dob fel semmi (a kritikán aluli gitárszólókról inkább szó se essék), teljesen egyformák a számok, még szerencse, hogy ilyen rövid az album (28:09). A végére nagyon leizzadok és mérgemben megfordul a fejemben, hogy szentelek egy-két szót a borítónak is, de lehűtöm magam, kapnak szerencsétlenek így is eleget.

Egy lelkes kritikus szerint a Sordid az old school death metalt ötvöz régi Carcass (Necroticism - időszak) - hatásokkal, továbbá technikássággal, betegességgel, varrógépszerű blastbeatekkel és súlyos, középtempós részekkel á lá USA-death metal. Szerintem ez egy nagy kamu. A hangzás, meg az ének death metal, de ez a zakatolás, meg a riffek huszadrangú thrash anyagokat idéznek. Old school jelleg nincs, betegesség nincs, technikásság meg főleg nincs. A fő baja ennek a zenének azonban az, hogy fantáziátlan, nincsen benne egyetlen épkézláb ötlet sem. Egy zenének lehetnek különböző hibái, ezek egy részét ki lehet dumálni, egy részét pedig nem. Pl. a rossz hangzásra van mentség, de arra is csak Kelet-Európában. Arra is rá lehet kenni hibákat, hogy egy album debütáló anyag, bár ebben nem vagyok egészen biztos, hiszen az Amongst The Catacombs Of Nephren-Ka is első lemez, és ha a Nile tudott elsőre ilyet csinálni, más miért nem? A fantáziátlanságra viszont nincs semmiféle mentség, mert az nem múlik el. Vagy eszébe jutnak valakinek normális témák, vagy nem. És ha nem, akkor később sem fognak.

Nem csoda, hogy az album megjelenése szinte teljesen visszhang nélkül maradt, hiszen ez a zene az amúgy erős svéd death metal mezőny szégyene és a műfaj megcsúfolása. Megragadom az alkalmat, és ezúton küldök egy virtuális aranyérmet a Forensicknek, de legalábbis annak, akinek reszortja a fiatal tehetségek felkutatása. Gratulálok. Az olvasónak pedig azt ajánlom, hogy meg ne vegye a lemezt, inkább igya el az árát, és pisálja ki!

(Az írás eredetileg a www.heavymetal.hu-n jelent meg, és annak hozzájárulásával került fel a kalkulus.hu-ra.)

hyena. 4 pontot adott a tételre.