hyena. | 2010.04.28 20:22 | hasznosság: hasznos (75%)

Kezembe veszem a bostoni banda második albumának borítóját, nézegetem, forgatom ide-oda, hümmögök. Egyszerű és velős, akár egy barlangrajz. Azt hiszem, semmiféle kommentárt nem igényel, ugyanúgy, ahogy az album címe és a bookletben található, kézzel írt, szörnyen deprimáló dalszövegek sem. Hasonló a honlap is: primitív és nyomasztó, szinte semmit nem lehet megtudni a csapatról, más helyekről vakarok elő egy-két adatot, de ezek is olyan jelentéktelenek, hogy inkább hagyjuk.

Másodszori nekifutásra mégis sikerül találni egy sokatmondó infót a honlapon: "Don't bother fucking contacting me, as I sincerely do not want to hear from anyone right now.", aminek az a lényege, hogy ne zaklassuk őket, nem kíváncsiak senkire. Elismerem, hogy nem ez a legtutibb rajongótoborzó duma, de az ilyen szöveg sokkal inkább kedvemre való, mint az, amikor különböző idióta trükkökkel megpróbálnak rávenni arra, hogy vegyem meg a legújabb exkluzív DVD boxsetet, amiben mindenféle kúl sztáff lapul, például az énekes sérvkötője, amit az első éves fennállás alkalmából megrendezett jubileumi szuperkoncerten viselt.

Nagyjából tehát tisztába kerültem a zenekarnak a világ dolgaihoz való hozzáállásával, s azt hittem, ennyi ráhangolódás után nem érhet váratlanul semmilyen zene. Aztán elkezd forogni a korong és azonnal tudom, hogy tévedtem. Áucs! Mintha egy ácskapcsot vágnának a fülembe.

A lemez egy iszonyatos zajorgia, egy hidegvérrel és profin elkövetett merénylet az érzékszerveink ellen. Fő jellemzői: 1., vadállati sebesség: néha ugyan lelassulnak egy kissé, teret engedve néhány thrashes riffnek, de különben nem hagynak egy percnyi pihenőt sem (a 19 számot lenyomják 29 perc alatt); 2., kegyetlen gitártémák, a dallamok, vagy a fogósság leghalványabb jele nélkül; 3., feszes, precíz előadásmód; 4., mániákusan üvöltő, vicsorgó vokál; 5., durva és nyers, de nem maszatos hangzás.

Múltkor beszámoltam arról, hogy a cseh Isacaarum megpróbálta elkészíteni a fából vaskarikát, egy csomó extrém zenei irányzat koherens egésszé való összeturmixolását. Ami nekik nem sikerült, az a Watchmakernek igen, és a végeredmény kitűnően működik. Amit itt hallhatunk, az grindcore, hardcore, metalcore, thrash, meg némi death és black metal, de olyan mesterien összegyúrva, hogy teljesen egységes színezetet kap a produkció. Nem kell fél percenként azt mondogatni, hogy na, ez itt ilyen stílus, ez meg olyan, mint azt tettem a knédlizabálók esetében.

Ha valaki nagyon szeretné, hogy hasonlítsam valamihez a Watchmakert, akkor tessék: óvatosan megemlítem az ausztrál Sadistik Exekutiont, de nem érdemes a stíluson rágódni, a fontos az, hogy milyen érzéseket közvetít, mit juttat az ember eszébe ez a zene. Sorolnám: frusztráció, tomboló düh, acsarkodás, ádáz gyűlölet, őrjöngés. Jó, mi?

Őrült zene, őrült manusok, szigorú szövegek, káosz és nihil a köbön. Le a kalappal, tiszteletre méltó, amit művelnek, még ha nem is igazán a szám íze szerint való ez a zene, mivel fáraszt.

Nem egy egyszerű hallgatnivaló a Watchmaker. A vasárnapi ebéd után sziesztához különösen nem ajánlott. Viszont egyszer-egyszer beválhat. Ha például nagyon berágunk a világ hülyeségei miatt, vegyük elő a korongot. Hallgatása tutira levezeti a feszültséget, és nem is kerül olyan sokba, mintha szétvernénk valami drága bútort.

(Az írás eredeti verziója a www.heavymetal.hu-n jelent meg, és annak hozzájárulásával került fel a kalkulus.hu-ra.)


hyena. 7 pontot adott a tételre.