Cotta78 | 2010.04.20 14:19 | hasznosság: hasznos (75%)

Shaw azt írja valahol, hogy azokat a könyveket, amiket érdemes újraolvasni, a Szentlélek írta, azt hiszem, Ulickaja könyvére, a Daniel Stein, tolmácsra ez különösen igaz: szinte kiérezni ennek az embernek a karizmatikus kisugárzását a lapok közül, még akkor is ha erősen be lett csomagolva a fikció kötésébe és még akkor is, ha már meghalt 1998-ban, autóbalesetben.
Előrebocsátanám, hogy hitehagyott ember vagyok, vagyis az a fajta, akinek volt, aztán most nincs, helyette van valami, mert ahogy Wittgenstein is megírta: Isten hiánya istenalakú. Szóval nálam a hiány van. Ezzel együtt ez a könyv nagyon mélyen megérintett, szinte nem is merek beszélni róla, legfeljebb halkan: fontos dolgokat mond ki és nagyon tapintatosan (volt egy-két pillanat, amikor úgy éreztem, túlságosan is).
A szöveg nagyon érdekesen van megírva, igazi posztmodern szerkesztéssel, különböző (ál)dokumentumok, újsághírek, naplórészletek, átírt magnófelvételek, levélváltások halmazán keresztül kerekedik ki egy különös vallási hibrid óriási személyisége: a zsidó katolikus keresztény, Daniel Stein alakja. Daniel különös, általa csodásnak vélt események során át képes túlélni a lengyelországi zsidóirtásokat, mitöbb fordítóként (perfekt német) sikerül több száz embert kimenekítenie az emszki gettóból, sokáig apácák bújtatják, náluk, velük fedezi fel az Újszövetséget és azonnal megkeresztelkedik. Azonban zsidó identitását ugyanolyan fontosnak tartja, mint a katolikus eszmét, a viszontagságok és szülei elvesztése után, az izraeli Haifában telepedik meg. Danielnek keresztényként nem könnyű bebizonyítania, hogy a zsidó nemzethez tartozónak érzi magát, és ezért csak hosszú pereskedés után kaphat letelepedési engedélyt, "meghatározhatatlan" vallásúként. Izrael állam azonban nem hozza meg az idevándorló, különböző nemzetiségű zsidóknak a Nagy Egység beteljesülését, lévén magukkal cipelik nemzeti karakterük mellett olykor egészen bigott vallási rögződéseiket is, ezek súrlódásokhoz vezetnek. Daniel azonban olyan, mintha nyelvzseniként nemcsak az emberek közötti kommunikációs szakadékokat lenne képes áthidalni, hanem a vallások közöttit is: álma egy zsidó-keresztény templom, ahol nem húzódna éles határvonal közöttük, sőt célja és törekvése a teljes ökuméne, a keresztény felekezetek egyesülése.
A könyv nemcsak Daniel liberális elveit fejtegeti (nagyon sok olyan tant elutasít, amik a katolikus hit alapjait jelentik), más sorsokat is megismerhetünk, a halál torkából megmenekült Ewáét, akinek anyja fanatikus kommunista, és aki épp harmadik férjét fogyasztja, fiáról pedig kiderül, hogy homoszexuális - és bármily furcsa, de mindehhez is köze lesz Daniel Steinnak. Ahogy szinte minden felvillanó kis életnek, az öngyilkos tinédzsernek, az ikonkészítő apácának, Hildának, a német, vezeklő lánynak, aki Daniel asszisztense lesz vagy épp II. János Pál pápának.
Ulickaja könyve nagyon mélyen érinti a hit és a vallási identitás kérdését, bár nem kétséges, hogy hívő ember írta ezt a könyvet, mégsem tagadja, hogy vannak vadhajtásai és vannak megbocsáthatatlan bűnei is a vallási fanatizmusnak. De mindezeken túl, Daniel Stein alakjában egy olyan embert rajzol meg, aki az egyetemes, katolikus, mindenkire kiterjedő szeretetet és krisztusi megbocsátást prédikálja, a nyelveken és egyházakon túli, közvetlen, személyes Istent.
Én most így ki merem jelenteni tehát: ezt a könyvet a Szentlélek írta. Meg Ulickaja is kicsit.

Cotta78 10 pontot adott a tételre.