Belizár | 2010.04.17 20:55 | hasznosság: hasznos (100%)

A magyarok szemében a szafariparkok különlegesen magas elismertségnek örvendenek, amelynek talán az a legfőbb magyarázata, hogy keveseknek volt még szerencséje hozzájuk, és még keveseknek volt lehetősége a színfalak mögé néznie. Pedig ezek is csak állatkertek, vannak köztük jobbak és rosszabbak, hitelesek és szemfényvesztők egyaránt. A magas nimbusz azokon a területeken, ahol valóban működnek ilyen parkok, mára némileg megkopott, és általános a tendencia, hogy egyre inkább közelítenek a hagyományos állatkerti irányba, vagyis a gyalog megközelíthető, kívülről megtekinthető házak és kifutók rendszeréhez. A hagyományos állatkertek pedig szafariparkosodnak, egyre inkább tért nyernek a hatalmas, vegyes biotóp típusú kifutók. Erre jó példa a tételben szereplő park is.

A Sigean közelében található hatalmas létesítmény nevében is megkülönbözteti magát a szafariparkoktól, egyfajta afrikai nemzeti parknak határozza meg önmagát. Bár privát állatkert, láthatóan nagyon komolyan veszik a nemes célt, vagyis a veszélyeztetett fajok tartását és tenyésztését. Valóban, impozáns az afrikai patás-felhozatal, és azok szaporítási eredményei. A park két részből áll, az érkező autók egy körülbelül 1-1,5 órás szafaritúrán vehetnek részt, amely során végigjárhatják előbb a növényevők, majd a veszélyesebb állatok, örvös medvék és oroszlánok területét. Lóantilopok, impalák, vadszamarak, recés zsiráfok, szélesszájú orrszarvúak, watusi-marhák, vándorantilopok, vörös kafferbivalyok – pár faj a ritkaságok közül, amelyekkel találkozhatunk a hatalmas területen. A bemutatók hatalmasak, de jól átláthatóak, a mediterrán jelleg ellenére, vagy éppen azért könnyen afrikai szavannába tudjuk magunkat képzelni. Mindenképpen óriási élmény végigrobogni, kerülgetni a lusta medvéket, az ablakot kocogtató struccokat. A túra végén parkolóban lehet letenni a gépet, majd folytatni a sétát a legősibb járművel, a saját lábunkkal. A hagyományos állatkerti rész olyan nagy meglepetésekkel nem szolgál: korrekt, nagy kifutók és röpdék sorakoznak. Itt a legnagyobb élményt számomra a flamingó és pelikáncsapat jelentette, amelyek a félsós-lagúnák vízében keresték táplálékukat. A több száz flamingó fele vad madár, akik a híres Camargue-mocsarak felől érkeznek. A hüllőházak már kevésbé voltak impozánsak, a krokodilok és óriásígyók helye egy betonbunker benyomását keltette bennem. A látogatók kényelmét szolgáló létesítmények magas színvonalúak, mosdók tiszták, és elegendő számban állnak rendelkezésre. Sok távcsövet helyeztek ki a nagy kifutók szélén, amelyek örvendetes módon nem pénzbedobással működnek. Az ismeretterjesztő rendszer táblákra épül, állat- és növényfaj ismertetőkre, valamint nagyobb installációkra. Azonban a nyugat-európai kertekre jellemző interaktív játék-tömeg itt nem jelentkezik, amit ilyen színvonalon már hiányoltam.

Pozitívuma az állatkertnek, hogy az itt élő állatok feltűnően jó kondícióban vannak, egészségesek és – ennek köszönhetően – jól szaporodnak. Azonban essék szó a negatívumokról is. Elsőként a gyűjtemény kissé kaotikus elrendezése zavart. Bár eredetileg az afrikai faunára épül, jelentős számban találhatók más kontinensről származó fajok is. Ami nem baj természetesen, inkább az, ahogy teljes összevisszaságban követik egymást a kifutóik, röpdéik. Sőt, egy bemutatón belül is teljes az állatföldrajzi összevisszaság: a flamingók tömege chilei, karibi és afrikai fajokból áll, a tarvarjú röpdében számos oda nem illő faj látható. A fajok nem, vagy csak közepesen ritkák a mai európai állatkerteket tekintve, hiányoznak az igazi különlegességek a gyűjteményből. Némely kifutó nekem sivárnak tűnt, különösen az örvös medvék helye, ahol nem sok árnyék adott védelmet a mackóknak. A csimpánzok rendelkezésére álló mászófák számát és terjedelmét kevésnek láttam.

Összességében jó állatkert ez, mindenképpen érdemes felkeresni, hatalmas élményt jelent egyik-másik bemutatója. Bár alapvetően 8 kalkulust érdemelne, az állatok tartási minősége jelentősen befolyásolja az értékítéletemet, legalábbis egy kalkulussal felfelé. Végezetül egy dolgot még szükséges megemlítenem, azt, amit azóta sem igazán értek: a nyitott kapun hogy nem jönnek ki az oroszlánok?

Belizár 9 pontot adott a tételre.