hyena. | 2010.04.02 10:28 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Amikor kezembe vettem a CD-t, azonnal beugrott, hogy hallottam már a bandát valamelyik Obscene Extreme válogatás lemezen. Bár a zenéjükre egyáltalán nem emlékeztem, a tény, hogy egy ilyen korongon szerepeltek, továbbá a míves borító elég volt ahhoz, hogy ne kelljen azt gondolnom, hogy valami nyálmetál került a kezembe.

Az 1994-ben alakult cseh banda az underground arcok körében kezdetben a kultikus black metal képviselőjeként volt ismert. Két album megjelenése után nagy fordulat következett be a zenekar életében: a régi énekes helyére az Obscene kiadó egyik vezéralakja, Chymus érkezett, s egyéb tagcserék is történtek. Chymus átvitte a bandát a Leviathan Recordstól az Obscenehez, ahol azóta már jónéhány anyaguk megjelent. Az új frontember megjelenése nyomán átalakult a stílus is, amelynek tekintetében elég nehéz kiigazodni a forrásokon: ilyeneket lehet olvasni, mint grindcore; punk grindcore; black/grind; SM/black grind; punk, black metal és grindcore keveréke; spermetal; nihil metal; XXX panzer grind, szóval nagy a zűrzavar. Egy biztos: átnézve a diszkográfiájukat, azonnal látszik, hogy a műfajváltás óta művészi ihletük egyetlen helyről, a Perverziók Feneketlen Kútjából táplálkozik.

Az album nagyon hatásosan, egy kitűnő témával indul, ami jó taktikai érzékre vall, hiszen egyből igen jó benyomása alakul ki a hallgatónak. Aztán előrehalad a szám, én pedig elbődülök: baaaah. A briliáns kezdés porhintés volt, a srácok az előbb említett egyetlen témából letudták a tracket. A variálás annyi, hogy kétféle tempóban adják elő. Ravasz, de én nem dőlök be és kimondom az ítéletet: ez így bizony igencsak egydimenziós. Aztán ennek a megállapításnak az érvényét kiterjesztem az egész lemezre: a számok rendszerint nagyon kevés ötletre épülnek, ami akár elég is lehetne az üdvösséghez, ha vegytiszta grindcore zenéről lenne szó. Így viszont, hogy nem az, illene jobban megbonyolítani a dolgokat. Itt tehát rá kell térnem a műfaj kérdésére. Gyorsan megértem, miért beszélt mindenki össze-vissza, amikor megpróbálták behatárolni a zenekar stílusát. A két, egymásnak felelgető vokál markáns grindcore jellegzetesség, viszont a magasabb hang inkább bm-vonásokat mutat. A zene helyenként grindcore, máshol meg thrashes vagy hc-s/punkos, sokszor meg death metalra hajaz. Az biztos, ez semmiképpen nem grindcore, mert az nem ilyen jellegű riffekkel operál, nincs benne ennyi, viszonylag dallamos, fogós rész. Summa summárum, én sem tudom megmondani, hogy milyen zene ez. Ha belegyömöszölném az Isacaarumot bármilyen általam ismert műfajba, akkor úgy járnék el, mint Prokrusztész, a görög mitológiából ismert rabló. Ő ugyanis az áldozatait ágyába fektette, aki nem érte végig, azt megnyújtotta, aki meg hosszabb volt, abból levágott.

Természetesen az nem baj, hogy beskatulyázhatatlan a zene. Az viszont annál inkább, hogy egyáltalán nem egységes az album, nem tudnak kialakítani magukról egy komplett, markáns képet. Innét is, onnét is csipegetnek egy kicsit, és a végén nem áll össze a produkció egy kerek egésszé. Ez pedig a fentebb említett leegyszerűsítő hozzáállással együtt épp elég ahhoz, hogy ne szeressem meg az Isacaarumot. Még azt sem mondhatom, hogy a pornó-zene nagy királyai lennének, hiszen az XXX-mivolt esetükben kimerül a mókás-brutál számcímekben és szövegekben. Nem hallani egyetlen jópofa, zaftos intrót sem, amiken jókat röhöghetne a magamfajta vén hülye. (Aki még nem találkozott ilyennel, annak ajánlom pl. a következő számokat: Torsofuck: Raped By Elephants, C.A.R.N.E.: Monster Dicks)

Mindezek fényében a bandafőnök Chymus által említett "XXX panzer grind" nem bizonyul többnek parasztvakításnál. Mert ha a Kataklysmra ráragad egy olyan jelző, mint northern hyperblast, (amit a zenekar maga agyalt ki), azon nem lehet csodálkozni. Az Isacaarum esetében viszont nem igazán értem, hogy mi értelme ilyesmit kitalálni, hiszen a zenéjük nem annyira jellegzetes, hogy azt külön fantázianévvel kellene illetni, ráadásul így, hogy az nem is találó, még ciki is.

Húzós, kemény anyag ez az album, de nekem túl eklektikus (muhaha, mennyivel jobban hangzik ez, mintha azt írnám: zagyvalék), nem tudtam megemészteni. Egyszer jólesett meghallgatni, de többet nem fogom. Ennyit tudott: nem többet, de nem is kevesebbet.

(Az írás eredeti verziója a www.heavymetal.hu-n jelent meg, és annak hozzájárulásával került fel a kalkulus.hu-ra.)

hyena. 6 pontot adott a tételre.