Angyalszem | 2010.03.24 15:12 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Mikor először kezembe akadt ez a könyv kicsit kétkedve olvastam bele, majd pár fejezet után le is tettem mivel úgy éreztem, hogy nem vinne rá a lélek azokra a praktikákra, amit ajánlanak benne, arra hogyan is kéne a rossz alvási szokásokat felvett gyerekeket megtanítani, aludni.
Elösször is arra gondoltam, hogy tudom én mit kell tenni. Két év távlatából rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Sőt, amit lehetett ezen a téren azt el is rontottam. Most ott tartunk, hogy a lányom két éves és még mindig nem tud egyedül elaludni. Egyre jobban foglalkoztat az a gondolat, hogy mégis csak ki kéne próbálni a könyvben leírtakat, mert lassan 25hónapja nem alszom át egy éjszakát sem teljesen. Tudom, most mondhatnánk azt, hogy sokan vannak ezzel így, de véleményem szerint a gyerek érdeke is, hogy mennyit alszik az anyja, mert neki egy kipihent anyára van szüksége, nem egy félhullára. Nem utolsó szempont az sem, hogy maga a gyermek mennyit és hogyan alszik. Sajnos nagyon kevés csemete van szülőbarát opcióra programozva.
Persze mindez nagyban függ a gyermek természetétől is, mert egy nyugodt és csendes baba nem biztos, hogy éjjelente többször is riasztja a szüleit, míg vannak kevésbé nyugodt gyerkőcök, akik nagyobb mértékben igénylik a szülők jelenlétét. A könyv főleg az utóbbi csoportba tartozók szüleinek ad útmutatást, abban, hogy hogyan tudják ezeket a helyzeteket kezelni és megoldani, úgy, hogy az a csöppségeknek se legyen túl megterhelő. Bár egy berögzült rossz szokást nagyon nehéz és fáradságos „munka” megváltoztatni, de megéri, mind a gyerek és mind a szülők szempontjából is.


Angyalszem még nem pontozta a tételt.