Otto Katz tábori lelkész | 2010.09.13 21:52 | hasznosság: átlagos (50%)

Úgy tartom, hogy két gyártó készít kiváló minőségben és bő választékban játékokat, az összes többi pedig a futottak még kategóriába tartozik. Némi skolasztikus szőrszálhasogatás árán ugyan utóbbin belül is definiálhatunk alkategóriákat: egy óra alatt elpusztítható kínai szar; két hét alatt elpusztítható kínai szar; egy hónap alatt… stb., de most inkább eltekintenék ettől, forduljunk inkább valami épületesebb téma felé.

A Playmobil figurái, szettjei minden konkurenst lealáznak a valós és kitalált szituációk modellezésére való alkalmasság terén. Ennek oka, hogy mozgathatók, összerakhatók-szétszedhetők (play és mobil, érted, baszod?), emellett nagyon élethűek, és rendkívül jól megválasztott a méretük. A LEGO pedig az alkotás, a szöszmötölés, a kreatívnak levés örömével ajándékozza meg a játékost. Fejleszti a koncentrálóképességet, szellemi kitartást, kézügyességet – szintén nincs ellenfele.

Mindkét brand jellemzője az űberminőségű, erős, kiváló tapintású műanyagok felhasználása. No meg az – és ez sokaknak sehogyan sem akar leesni –, hogy nem annyival drágábbak, mint amennyivel nagyobb örömet okoznak, és amennyivel tovább tartanak.

A LEGO érdemeinek elismerése mellett a legutóbbi időkig megrögzött Playmobil-rajongó voltam. Így utódaim rimánkodásai rendre meghallgatásra találván, mára temérdek ilyen márkájú jármű, ember, állat, fittyfene halmozódott fel lakunkban. (Na meg azért is kurva sok van belőlük, mert egyik sem akar tönkremenni, ezért nincs cserélődés.) Közben azért szépen gyűltek a LEGO-k is, de a közmondásos LEGO-fanatizmusnak még a szele sem érintette meg a családot. Egészen a Super Speedster beszerzéséig. Ez a verda az eddigi legkomolyabb, legbonyolultabb darab a háztartásban, és ennek összerakása közben ért el a delej, amitől egyszerre megértettem, hogy mi hajtja a LEGO-gyűjtőket,-rajongói klubokat, -bloggereket.

A fő modell, a sportautó, impozáns, komoly darab. Eleje, hátulja nyitható, hátul van a motor, ami egy üvegen keresztül látható. Oldalról talán kicsit kevésbé néz ki jól, így szögletesebb annál, ami kellemes lenne a szememnek. A legjobban felülről tetszik. A tető – egy 6x4 cm-es sima lap – egy kissé kopár, jobb lenne valami ívelt darab. Mindenesetre könnyen le lehet kapni, hogy lássuk a belsejét. Átépítés nélkül nem lehet figurát beletenni, ami nagy kár, mert jópofa fícsör lenne. Becsapott volna még egy pizzát, meg Red Bullt a designer, aztán kész is lett volna.

Az elejébe majdnem bele lehet tenni egy pótkereket, de így nem lehet lecsukni a csomagtartó fedelét. És az igazat megvallva, nincs is pótkerék. A hátulját nézve látszik a motor, egyszerű, de hatásos, rács-burkolatokkal és egyes kör-elemekkel ad faszántos V8-nézetet. A motorháztető nem áll meg, csak úgy, ha teljesen felhajtjuk. Nincs kormányzás, ami ezen a szinten szinte szégyenletes, bár mellette szól, hogy így kisebb a Technic-elem-igény, és élvezhető a szett ifjabb kutyaütők számára is. Robusztus, tökös darab, igen jól mutat a polcon, és ami a fő, rendkívül izgalmas, jó móka a megépítése. Összerakása közel egy órán keresztül tartott, nekem nagyon kellett koncentrálnom – hatvan oldalas az útmutatója. A másik kettő már gyorsabban ment, és azokat már szinte egyedül csinálta a gyerek.

A kettes számú verda a gyári leírás szerint egy páncélozott autó. Ezmiez? – kérdezhetjük, hiszen a páncélozott autó az vagy pénzállító furgon, vagy elnöki limuzin. Páncélozott terepjáróval mintha csak a pápa járna. Szóval ez egy kicsit erőltetett, miért nem lehetett mezei terepjáró? Hol ilyennek látom, hol olyannak, elfogadható, de nem túl izgalmas, és messze gyengébb, mint az előző verda. Az ajtók nyithatók, és állítható a visszapillantó tükrök szöge. A motorháztető nem nyitható, és a hátsó ablaküveg sem. Az eleje nagyon hatásos, a hátulja puruttya. Az oldalán az 1x1 fehér kockák elég rendetlenül néznek ki, az ezüst rács és a 4x2 lapok a motorháztetőn okés. Ezek a színek nem mennek az autóhoz, az építése sem nagy szám, mindent egybevéve, erős közepes.

A harmadik verda egy gokart, amiről már lusta vagyok írni, de az előző kettő között van, mind kinézetre, mind élmény tekintetében is.

Az interneten körülnézve kiderült, hogy az idült legósok iszonyatos furmányokat, alternatív kirakásokat agyalnak ki. Ebből a szettből is hihetetlenül ötletes dolgokat kreáltak, amelyek közül ez a kamion tetszett a legjobban: http://piciurl.hu/5om. El is határoztuk, hogy megépíjjük, hatalmas kihívás, hiszen nincs hozzá útmutató, csak a fotókra lehet hagyatkozni. Keményen kapartunk, elég jól haladtunk vele, de aztán beletört a bicskánk, nem baj, majd legközelebb.

Összességében a Super Speedster nagyon klassz darab, valahol ezen a szinten van a belépő a komoly LEGO-k világába. Öt rugó körül vesztegetik, szerintem simán mögéri.

Otto Katz tábori lelkész még nem pontozta a tételt.