Cotta78 | 2010.03.01 14:05 | hasznosság: hasznos (83.3%)

Piers Paul Read Életben maradtak c. könyve azok közé tartozik, amiket számtalanszor vettem már kézbe antikváriumi kalandozásaim során, de mindig visszacsúsztattam a polcra mondván: a '93-as filmhez túl sokat már nem tehet hozzá. Aztán Cserinél olvastam róla és újra érdekelni kezdett, mi is történt 1972-ben az Andok hegyei közt azzal a 16 túlélővel, akik egy repülőszerencsétlenséget követően 71 nap után is életben maradtak.
Nos, az első amit megállapíthattam, hogy Read könyvéhez képest a film, minden megrázó jelenetével együtt is csak egy igen diszkrét felvázolása mindannak, amin valójában ezek a fiúk, nagyrészt az uruguay-i katolikus rögbicsapat, valójában átmentek - elárulom, kell hozzá gyomor. Miután ugyanis a rossz időjárási viszonyok és a pilóta tévedése miatt lezuhannak hőseink, a 45 főből csupán 26 éli túl a rémes landolást, csokiból, dzsemből, fogpasztából és alkoholból álló táplálékkészletüket hamar felélik, így elhunyt társaik tetemét kell elfogyasztaniuk, ha életben akarnak maradni. Read - igazi dokumentalistaként - összeszedett minden információt arra vonatkozóan, hogyan élték reménykedve, majd miután napokon keresztül senki sem jött értük, pesszimistán mindennapjaikat a fiúk, hogyan állítottak elő vizet, hogyan nyesegették a halottak húsát, hogyan szárították napon a zsírt és a zsigereket, hogyan alakult ki egyfajta hierarchia az erősek, a gyengék és a haldoklók között, és hogyan alakítottak ki keresztény rítusokat annak érdekében, hogy megőrizzék ép eszüket és lelkierejüket. Hamarosan ugyanis minderre nagy szükségük lesz, expedíciókat indítanak előbb a gép leszakadt farkához, aztán már a kijáratot kutatva az Andokból. Read érzékletesen írja le a különböző vérmérsékletű fiúk lelki vívódásait, egymáshoz idomulását vagy épp ellenségeskedéseit, azt hiszem, nagy szerencse, hogy mindannyian erős katolikus hittel voltak megáldva, az esti közös rózsafűzér eggyékovácsolta őket, későbbi nyilatkozataikban is legtöbben isteni csodáról beszéltek. Sőt, az emberevést is egyfajta szentáldozássá szublimálták, a legtöbben csakis így voltak képesek elfogyasztani társaikat.
Ami nem kapott helyet a filmben, pedig legalább annyira érdekes, az a szülők expedícióinak, próbálkozásainak, szenvedéseinek leírása. Miután a hivatalos vizsgálat lezárult, a szülők maguk indítottak expedíciókat fiaik megmentésére, egészen meghökkentő módon egy látnokot kértek fel instruktorként, ez is mutatja elszántságukat és kétségbeesésüket.
A túlélők közül legkiemelkedőbb mégis egy teljesen racionális gondolkodású, kevéssé vallásos fiatalember lesz, Nando Parrado, aki kezdettől fogva azt propagálta, hogy saját erejükből küzdjenek meg a hegyekkel és ne várjanak külső segítségre, végül ő és Canessa nevű barátja fognak 11 napon át menetelni, többek közt megmászva egy 4100 m magas csúcsot, s ezzel eljutnak az első emberlakta helyre.
A Fairchild túlélőinek megmenekülése drámai, különösen borzasztó volt olvasni, hogy hányszor repült át fölöttük valamelyik kutatócsoport gépe, de a legdurvább mégis az utolsó oldalakon lazán odavetett információ volt, miszerint a lezuhanás helyétől 8 km-re egy szálloda állt konzervekkel teli.
Fontos történet, fontos könyv.

Cotta78 10 pontot adott a tételre.