Cotta78 | 2010.02.11 14:56 | hasznosság: hasznos (75%)

Nagyon nehéz szavakba önteni, milyen érzés volt Cormac McCarthy Vad lovak c. regényét olvasni, félek attól, hogy kevésnek bizonyul - amúgy is kérdéses - tehetségem a könyv szépségének és fontosságának fölvázolásához. Egy biztos, ilyen gyönyörűséges prózát, ilyen csodálatos tájleírásokat, ilyen plasztikusan illatozó (jószagú/lószagú, meg persze kávé) sorokat talán soha nem olvastam, és McCarthy arra is képes volt, hogy a számomra viszolyogtató délvidéket, a taszító Mexikót is megszerettette velem, mitöbb talán még megérteni is segített.
McCarthynak mély, hiteles tudása van a szabadságról, az önálló, érett individuumról és a bátorságról, amit egy kamasz bolyongástörténetébe sűrített, a nagyapa halála után gyökértelenné váló John Grady Cole történetébe. John Grady szűkszavú, hűséges, érzékeny, okos, híján van minden macho-attitűdnek, mégis a maga csöndes és koraérett módján szinte minden szituációban föltalálja magát, igyekszik a lelkiismerete szavát követni még olyan helyzetekben is, amikor az életével játszik. A történet elején John Grady barátjával, Rawlins-szal indul útnak a Texas-Mexikó határvidéken, részben kalandvágyból, részben hogy lovakkal dolgozhasson, John ugyanis igazi mestere a lóidomításnak és hogy mennyire, az csak a történet második részében derül ki, ahol négy nap alatt tizenkét lovat tör be rendhagyó módszerekkel egy mexikói haciendán. John Grady persze igazi suttogó is, folyton kommunikál a lovakkal, ember és állat szinte szimbionta összefonódása gyönyörűen van megírva, lélegzetelállító képekben. Azonban nem sokáig élvezhetik a mexikóiak vendégszeretetét és tiszteletét, mert határvidéki bolyongásaik közepette megismerkedtek Blevins-szel, a szinte még gyerek, szökevény fiúval, aki - akárcsak hőseink – képtelen elszakadni lovától, így mikor ellopják azt, kénytelen visszaszerezni a maga módján. Mexikóban azonban nem nézik jó szemmel az efféle akciókat, így John és Rawlins hamarosan egy undorító, lepukkant börtön penészes cellájában kénytelen küzdeni az életben maradásért.
Annyit elárulok, hogy John kiszabadul, bölcsebb lesz, talán még hallgatagabb is, és arra is fény derül, miképp függött össze raboskodása egy gyönyörű lánnyal, Alejandrával, akit John Grady még az haciendán ismert meg és szeretett. Alejanda egy szabadszellemű, okos nő, akire – akarva-akaratlanul – óriási befolyással van nagynénje, aki egyfajta szellemóriás, hosszú monológja, melyben John Gradyt az igazságról, a hitelességről és az egyenességről tanítja, szerintem a világirodalom legszebb szövegrészei közé tartozik.
Ebben a könyvben benne van minden, amit szeretek és fontosnak tartok: pompás vidék, magány, barátság, szerelem, kegyetlen világ, gyilkosság, morális döntések, és egy vonzó karakter, John Grady, aki mégis, mindezek mellett és ellenére is ember marad. Férfi.

Cotta78 10 pontot adott a tételre.