Belizár | 2010.02.20 14:03 | hasznosság: hasznos (100%)

Valakinek szomorú, valakinek majdnem örömteli tény, hogy Orbán a rendszerváltással új dimenziókat kapott posztkommunizmus, illetve az azóta nagyrészt meg és széthasonlott demokratikus ellenzék legutolsó felszínen maradt harcosa. A múlt rendszerrel szembenállók lemorzsolódása önmagában is szomorú tény, hiszen mutatja a nép trehány beletörődését és a pártállam egyedül az emberek manipulációjában mutatkozó erősségét. Mindenesetre az, hogy ez az ürge képes volt túlélni ezt, úgy, hogy számtalan pofon ellenére jelenleg ő az esélyese rövid demokráciánk legnagyobb arányú győzelmének, valamit elárul a kvalitásaiból. Amelyet hívei és utálói egyaránt kénytelenek elismerni, bár eme tény az utóbbiak szeretetét nem növeli irányába. Ugyanezt a magasra értékeltséget támasztja alá minden évben a politikusok és újságírók körében tapasztalható, felfokozott várakozás, és a röptében kiadott – no, de azért előre megírt - sajtónyilatkozatok sokasága. Ilyet egyetlen más regnáló vagy miniszterelnökségre aspiráns hazai politikus sem képes felmutatni. Külön élvezet összehasonlítani őket, beszédstílust, szófordulatokat és kiállást tekintve, olyan mértékű, egetverő a különbség közöttük. Főleg erőteljes a kontraszt, ha a betegesen gesztikuláló, állandó szélmalomharcát vívó, a világba méretes ökörségeket kiáltó Gyurcsány jut eszünkbe, és persze szomorít el annak kérdése, vajon mit érdemelhet az a nép, amely kényszer nélkül képes egy ekkora ripacsállatot első pozícióba emelni?

Szóval, Orbán akkor is képes izgalomba hozni fideszeseket és maszopokat egyaránt, hát még dávidibolyát, ha nem mond semmit. Mert most semmi új információval nem lettünk gazdagabbak. A politikusi közhelyeket éppúgy eldurrogtatták utána, vagyis, hogy továbbra sem tudni semmit a Fidesz programjáról, no meg az, hogy Orbán már megint csak ígérget. Jó, itt van egy jókora ellentmondás, ami a híveket többnyire nem zavarja, a lényeg, hogy mindenki mondjon valami okosat, akár politikus, akár politikai elemző. Alapvetően azonban Orbán nem is mondhatott semmit, azon kívül, hogy egy élvezhető szónoklattal boldogítsa híveit. Az ország szarban, az IMF-hitel szorításában abszolút kényszerpályán, itt ténylegesen kormányozni csak gyökeres, a teljes rendszert érintő változtatásokkal lehet, és ehhez kellő mértékű felhatalmazással. A Fidesz hívők akkor is elfogadnák Orbánt, ha maga lenne a kénköves lángokat fingó ördögkirály, az mszp nyugdíjas partizánjai és lelkes unokáik pedig akkor sem respektálnák, ha kézrátétellel lenne képes feltámasztani a megdöglött gazdaságunkat. Miért is akkor a programnélküliség? A legkritikusabb minden választásnál az az igen széles réteg, amely eddig valamennyi választást eldöntött, és abszolút fogékony a demagógiára. Ők azok a politikai analfabéták, akik közül egy jól időzített köteles beszéddel, „neked rosszabb lesz” típusú riogatással, cigányzsidó orbánozással és a szociális támogatások beígérgetésével valahogy mindig sikerül kellő számút az urnák elé terelni. Nekik nem üzenhet semmit Orbán. Ha a szokásos ígérethalmazhoz nyúl, akkor ugyanabba a csapdába esik, mint a szocik, ha pedig konkrét elképzelésekkel hozakodik elő, rettentő elpártolás lesz a vége, miután beindul az ellenfél riogatókampánya. A kettő között találtatott meg az orbáni üzenet: „kormányozni fogok!” Mondjuk, tekintve a mostani helyzetet, ez már önmagában eredmény lenne, de van ennek egy másik olvasata is: „adj hatalmat, és megoldom a bajaidat, de ne kérdezd hogyan, csak bízd rám!” Bizony, ez nem túl demokratikus, de mi nem is vagyunk igazi demokrácia. Ott, ahol még a politika irányítói sem ismerik a valós helyzetet, akik meg ismerik, büntetlenül megtehetik a tények eltitkolását, ahol a nép ennyire impotens és érdektelen, ráadásul kurvára nem konyít az egészhez, mert a jelentős része funkcionális analfabéta, igénye meg nincs a jóra, mert vagy megalkuszik, vagy megelégszik a kiskapukkal, nos, ott programokat ütköztetni nem lehet. Csak abban reménykedni, hogy az éppen hatalommal felruházott réteg a klientúra éhségének csillapításán túl alkot is valamit.

Változás kell, nagyon nagy, amelyet - miután a népben erre igény nincs - csak az elit képes elindítani. Ha az végre nem a saját túlélésével törődik, hanem az ország javításával. Nekem mindegy, hogy ez Kispista vagy Orbánviktor. Csak most éppen az utóbbi az, akinek megalkuvás nélküli hatalom hullhat az ölébe, legfőképpen a másik párt 8 éves balfaszsága révén. Jelen helyzetben csak reménykedni tudok abban, hogy él a lehetőséggel. Ha nem teszi, akkor marad a szar.

Ez az, amit nem mondott ki, de remélem üzent Orbán Viktor. A polgári-jobboldali-keresztény maszlag meg nem érdekel.

Belizár 8 pontot adott a tételre.