publikálás: 2010.02.03 20:35
hasonló tételek:
Vámos Miklós: Utazások erotikában (Ki a franc az a Goethe?)
Kelly hősei
Oleg Presznyakov - Vlagyimir Presznyakov: Öljük meg a bírót!
E.M. Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Esterházy Péter: Semmi művészet
Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!
Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon
Indián közmondás a türelemről
George Orwell: Állatfarm. Tündérmese
Spiró György: Tavaszi Tárlat
Vámos Miklós: Utazások erotikában (Ki a franc az a Goethe?)
Kelly hősei
Oleg Presznyakov - Vlagyimir Presznyakov: Öljük meg a bírót!
E.M. Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Esterházy Péter: Semmi művészet
Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!
Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon
Indián közmondás a türelemről
George Orwell: Állatfarm. Tündérmese
Spiró György: Tavaszi Tárlat
statisztika:
megtekintve: 494 alkalommal
értékelve: 6 alkalommal részletek:
megtekintve: 494 alkalommal
értékelve: 6 alkalommal részletek:
1 x 9 pont
3 x 8 pont
1 x 7 pont
1 x 4 pont
3 x 8 pont
1 x 7 pont
1 x 4 pont
Főoldal > 07. Kultúra > Könyv, irodalom > Művek
Joseph Boyden: Három nap az út
![]() |
Kiadás éve: 2007
Oldalak száma: 354
Fordító: Hajdú András
ISBN: 9789639574854
A háromnapos út a kanadai krí indiánok nyelvén a halált jelenti, amíg a lélek a testből feljut a mennybe. De három napig tart az útja Niskának, az öreg krí vajákosasszonynak is kenuján a fehér emberek nagyvárosából, ahol heteken át várta az érkező katonavonatokat, hogy a világháborúban megcsonkult unokaöccsét hazavihesse a vadonba. Az unokaöcs nemcsak testileg, lelkileg is megrokkant: ébren és álmában egyaránt kísértik az iszonyatos harctéri élmények, melyek alól csak a morfium mámora kínál ideiglenes felmentést. A háromnapos, monoton kenuút során egymásba fonódnak mindkettőjük emlékei: a rezervátum helyett a nomád életet választó, ítélethozó és az ítéleteket végrehajtó törzsfőnök apja nyomdokába lépő jósasszonyé és a lövészárkok poklában magát hírhedt mesterlövésszé felküzdő fiatalemberé. Ez az emlékezés tartja életben mindkettőjüket a háromnapos út másik, komorabb jelentésének örök határmezsgyéjén. És amíg külön-külön, az egyik a másiknak, a másik önmagának meséli életét, mindvégig ott feszül a kérdés: mi történt a fiatalember barátjával, fogadott testvérével, akivel együtt járták be kisfiúként a fehérek nevelőintézetét, ifjú vadászként a vadont és született katonaként, majd morfiumfüggő roncsként a flandriai harctereket? És van-e még remény egy megújult, boldogabb életre? A krí indiánok világáról szóló, fájdalmasan szép regény mintha titkok és misztikus összefüggések labirintusán vezetné végig az olvasót, ahol minden feltáruló csapóajtó mögött egy-egy újabb rejtély és borzalom lappangana.
Kapcsolódó weboldal: http://www.libri.hu/konyv/harom-nap-az-ut.html?p_id=5728
Vélemények 

Írja meg véleményét a fenti tételről! Egy felhasználó csak egy véleményt írhat, min. 600 karakter terjedelemben. Kérjük, más véleményére itt ne reflektáljon!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
vélemény írásához be kell jelentkezni
Ütköző zóna
Itt írhat a tételről és a véleményekről is (max 300 karakterig). Regisztrálni nem kell, többször is hozzászólhat!


A Nagy Fehér Háború indiánjai
A történelem talán legpokolibb hadviselése, az első világháború lövészárokháborúja óriási traumaként érte az erre felkészületlen emberiséget. Bár, már az amerikai polgárháború is megmutatta, hogy működik az iparosított vérszivattyú, és megteremtette a realista, ideák nélküli, fekete háborús regényeket és novellákat, elég csak Ambrose Bierce Bagoly-folyójára gondolnunk. A világháború kegyetlensége, ahogy a kilátástalanságba szakított katonák csendes őrületben várják az elkerülhetetlen halált, létre hozta a korszak nagyregényét, a Nyugaton a helyzet változatlant. Amikor a jelen könyv olvasásába fogtam, felmerült bennem a kérdés, hogy egy modern író vajon mit tud még ehhez hozzátenni?
Hamar kiderült számomra, hogy Boydennek sikerült új motívummal gazdagítani az amúgy igen bőséges háborús irodalmat. A folyón tett spirituális utazás során, amely a halálba, vagy a megtisztulásba vezet, a főszereplő újra átéli az idegen háború borzalmát, a sámánasszony nagynéni pedig a népe számkivetettségét, haldoklását. Két indián fiú, aki a vadonban talált menedéket a civilizáció elől, úgy dönt, hogy önkéntesként háborúba indul a Tengerentúlra. Egyikük kalandvágyból, másik csak követi, és hirtelen ott találják magukat a fehérek vágóhídján. Az ösztöneiknek és kivételes képességeiknek köszönhetően túlélnek mindent, sőt, rettegett mesterlövészekként tizedelik az ellent, akikről túl sokat persze nem tudnak, csak azt, hogy azok is lőnek rájuk. A vérengzés azonban mindkettőjüket megváltoztatta. Egyiküket a drog, a másikat a kegyetlenség gyönyöre kergeti őrületbe, barátságuk széthullik. Az emberevővé vált indiánok sorsa csakis a halál lehet, ez a törvény szigorú, és be is teljesedik. Persze a végkifejletet nem írom le, maradjon meg ez az élmény az olvasóknak.
Jó, és sajnos elfeledett könyv lett a magyar piacon a regény, én is a ponyvairodalomba süllyesztve találtam rá egy kiárusításon. Azonban bőven megéri azt a kevés pénzt, amit még kérnek érte!
Belizár 9 pontot adott a tételre.