Cotta78 | 2010.02.01 14:40 | hasznosság: hasznos (85.7%)

A regény főhőse Cincinnatus C. halálra ítéltetik egy furcsa, kicsavarodott világban, ahol minden csupa álarc, ostoba szabályosság, álságos áttetszőség. Cincinnatus azonban megrögzötten átlátszatlan, harminc évig sikeresen titkolja, még felesége, Marfinyka elől is, hogy van belső világa és kétségbe vonja az őt körülvevő, kétdimenziós maszkabál realitását, ami viszont halálos bűn: büntetése pedig lefejezés. Cincinnatust börtönbe dugják, ahol változatos lelki kínokon kell keresztülmennie, többek között kivégzőjével, möszjő Pierre-rel, a szómenéses, bűzlő lábú hóhérral is barátságot kellene kötnie. Cincinnatus azonban nem bizonyul engedelmes és az elvárásoknak megfelelően viselkedő, színészkedő figurává (pedig a börtön szabályzata szerint "A rab kezessége a börtön ékessége."), így képtelen részt venni a kialakított játékokban és végig reménykedik abban, hogy valaki, elsősorban csalfa hitvese felfogja, hogy meg fog halni, van elmúlás - csakhogy egy végtelenül hamis világban a halálnak sincs referenciája.
A regényben a gyönyörű, lírai, olykor szürrealisztikus mondatok mellett számos, Nabokovtól már megszokott bónuszt is kapunk: fura pókok és pillangók, egy Lolitára emlékeztető nimfácska, és a kedvencem, a Quercus c. nagyregény, ami egy tölgyfáról szól, amely több mint száz éven keresztül észleli és figyeli a lombja alatti történéseket. Cincinnatus miközben egy átlátszó, de hazug világban fikciót olvas, elmereng azon, mi is lehet reális - talán valóban csak a halál, például a Quercus c. mű írójának halála. Nabokov regényéből számomra ez a gondolat gomolyodik ki legerőteljesebben: számos fiktív világot lakhatunk be, de a valóság, a minden káprázat mögött felsejlő realitás csak a halállal vagy a képzetekkel való leszámolással következik be. Hogy Cincinnatusnak sikerül-e mindez, benne foglaltatik ebben a szépségesen szép regényben, olvassátok el.

Cotta78 10 pontot adott a tételre.