simonadri | 2010.01.22 09:55 | hasznosság: hasznos (100%)

Aki a Brazilt szereti, annál a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma – The Imaginarium of Doctor Parnassus – is be fog futni. Nagyszerű film, Terry Gilliam ezúttal is remekművet kreált.

Kissé bajban vagyok, mert mesélném a sztorit, de annak, aki még nem látta a filmet, rosszul fog esni a spoiler. Megpróbálom, ha nem is érintetlenül hagyni, de legalább nem felfejteni a titokzatost, és egyben meghozni a mozizáshoz is a kedvet. Bár az árulás nem is sikerülhet szerencsére – a fantázia világa mindig obskúrus, mondhatni spirituális marad, hiszen attól az, ami, hogy az emberlét és a tudat határait feszegeti, a tükörvilág, amelybe beléphet a halandó a kegyelmi pillanatokban, természetéből adódóan fraktálszerű, örökké mozgásban lévő, sodró, és követhetőségének illúziója összeforr a biztos beérhetetlenséggel. Dickens a kútfője ennek a sztorinak: a London utcáit járó színpadi mutatványos társulat egy másik világba kalauzol át embereket, akik vállalkoznak erre, és ott bármilyen alakot felvehetnek, többnyire önmaguk egészséges fiatalságát élik újra. A filmbéli mókamester, aki egyébként mozdulatlanul meditál egy kis emelvényen, egy szelíd, öreg alkoholista – Christopher Plummer –, aki Valentina lányával, akit Lily Cole alakít, Percyvel, a törpével és Antonnal, akik „segédmutatványosok”, igyekeznek megélni az Imagináriumból, nem sok sikerrel. Egyetlen műsorszámuk van, amely azonban kimeríthetetlen és megunhatatlan annak, aki vállalkozik rá: a „tükör” mögé belépve mindenki a saját képzelete fantasztikus világában találja magát, minden egyes „trip” egyszeri és megismételhetetlen, vonzerejéből mit sem veszíthet. Olyasmi történik, hogy az öreg Parnassus médiumként az emberi tudatba meditálja magát – megnézem még egy-kétszer a filmet, hátha hatékonyabban felfogom ezt, egyébként egy helyütt Tony, az „új fiú” agykontrollos trükknek tulajdonítja a truvájt –, s onnan koordinálja a belső utazást, a vállalkozó kedvű civilek persze erről nem tudnak, csupán a túlvilági, meseszerű, végtelen élményben mártózhatnak meg. Megkapó volt egyébként a doktort halhatatlanságában is esendőnek látni: nem mindig ment a tükörvilág-projekció, s a kiválasztott idegennek kellett őt sürgős helyzetben „hipnotizálnia”, amit az olvadó csokoládé sugalmazásával oldott meg. Természetesen rögtön Tom Waits – a Gonosz – Chocolate Jesus című dalára asszociáltam.

A film születésének körülményei tragikusak: Heath Ledger meghalt gyógyszer-túladagolásban a forgatás ideje alatt, Gilliamet elgázolta egy autó, és lábadozásra kényszerült, állítólag Johnny Depp pozitív derűje gördítette tovább a megfenekleni látszó munkát, s a többi Ledger-alteregó is kitett magáért, spontán ugrottak be még Jude Law és Colin Farrell. Az ördög szerepében, mint említettem, pazar mód az én Tom Waitsemet láthatjuk és még inkább hallhatjuk, összetéveszthetetlen whisky-szivar edzette hangjával. A női főszereplőről mondják, mennyire szép nő – az biztos, hogy nem hétköznapi karakter; Lily Cole magzati alkohol szindrómás jellegű arca számomra inkább érdekes, mint csodálatos, de mindenképpen jó színésznőhöz méltóan használja.

A dickensi keretsztori továbbá egy másik klasszikus toposszal van összeépítve: az öreg főhős, Parnassus évezredekkel ezelőtt fogadást kötött az ördöggel, így nyerte el a halhatatlanságot. Később, amikor találkozott élete szerelmével, egy újabb egyezséggel fiatalságra cserélte halhatatlanságát. Csakhogy az ördög ezért a mágus leendő lányát, az ifjú Valentinát kérte cserébe, akiért eljön, amint betölti tizenhatodik születésnapját. E nap a küszöbön áll, Valentina erről azonban mit sem tud. Az atya köt egy utolsó fogadást: az nyer, aki elcsábítja az első öt lelket. Hogy sikerül-e és hogyan, azt már tényleg nem árulom el.

Végül a tükröt apró darabokra vágták. Minden egyes darab egy bábjáték építőeleme lett. Dr. Parnassust pedig – hajléktalanként – boldoggá tette a tudat, hogy a lánya boldog.
A lány benne marad a képzelet birodalmában, és ott éli le az egész életét, úgy, ahogy szegény és otthontalan mutatványosnőként megálmodta. Tudja? Lehet. Jó dolog ez? Azt hiszem.

simonadri még nem pontozta a tételt.