Otto Katz tábori lelkész | 2010.02.17 15:29 | hasznosság: hasznos (90.9%)

Az automobilizmus nem olcsó mulatság, de közlekedni kell, így előferdül, hogy költségtakarékos, ám kevésbé biztonságos megoldásokat kell választanunk. Ugyanakkor vallom, hogy a gumin akkor sem szabad spórolni, ha a templom egeréhez járunk kölcsönkérni. Hiába azonban a fogadkozás, szükség törvényt bont, így szörnyen leharcolt téli szettel vágtam neki ennek a szezonnak.

Január elején, a hegyek közé indulva, természetesen az utolsó pillanatban, telipakolt autóval indultunk el hóláncot venni. Beugrunk valahová, megvesszük, aztán nyomás tovább - gondoltam nagy naívan. Gyorsan kiderült, hogy nem is olyan könnyű beszerezni, aztán egy nagyon profi és már korábban is segítőkésznek bizonyult gumis azt mondta: – Én sem árusítok, de szerintem ne is vegyen. Nehéz normális minőségűt kapni, és úgyis nagyon ritkán van rá szükség. Ha pedig mégis, akkor úgysem fogja tudni felszerelni. A gyakorlatlan autós akkor áll neki, amikor elakad, és hóban, sötétben, elgémberedett ujjakkal, reménytelen vállalkozás. Günter vagy Hans megcsinálja, maga nem.

Ez bizony elég hihetően hangzott, különösen annak fényében, hogy technikai akadályok leküzdése terén még háromszor akkora nagy balfasz vagyok, mint ahogy a szaki saccolta. Mondom, jól van, akkor nem rohangálok tovább lánc után, de nyomasson már egy kis levegőt a kerekeimbe. Kijön, hümmög, és azt mondja: hát, ha ezzel megy, akkor viszont tényleg kell a hólánc, mert ez téli gumiként nem ér takonygurigát sem. Ezt tudtam én is, de azért mégis kellemetlen volt a szembesítés. Összesúgtunk az asszonnyal; oké vegyünk gumit. – Mit ajánl? – Vredestein Snow Track 3-at, én is ilyet hordok.

Szíttam a fogam, mert szeretek utánanézni, hogy mire adom ki a lóvém, ha meg sokat, akkor főleg. Ebben az esetben viszont nem volt lehetőségem a szokásos fórum-böngészésre, így kénytelen voltam ráhagyatkozni a bótos szavára. Hittem neki, aztán uccu, lapos bukszával, de duzzadó önbizalommal robogtunk tovább. A gumis intermezzo miatt természetesen későn értünk a Mátrába; amint elhagytuk Gyöngyöst, besötétedett, az út pedig tiszta hó volt, kicsit később pedig olyan ködbe kerültünk, amilyet még életemben nem láttam. Tizenöt méteres látótávolság, nulla téli és hegyi autós rutin - izzadtam, mint kutya a kínai konyhán, és sűrűn recitáltam a „Hú bazdmeg öreg, ha hitvány gumit sóztál rám, kiheréllek!” formulát. A fenyegetést azonban nem kellett beváltanom, nem volt gond egy szál sem, az autó szépen ment, hegyre fel, hegyről le, a gumik rendületlenül kapaszkodtak, egyszer sem csúsztam meg, és az autó fékezhetősége is kiváló volt. Az út legvégén egy irtózatosan meredek utcán kellett felmennünk, letaposott havon. A kurva életbe, itt négykézláb sem fogunk feljutni – mondom, de az új abroncsoknak meg sem kottyant, alig hittem el.

Otthon aztán utánanéztem, és kiderült, hogy 2009-ben a Snowtrac 3 volt a német ADAC, a svájci Touring Club Schweiz és az osztrák ÖAMTC által szervezett, Európában a legjelentősebbnek számító téliabroncs-teszt győztese, és az “igen ajánlott” (“sehr empfehlenswert”) minősítést nyerte el.

A következő éles tesztnek már sík vidéken vetettem alá, a pálya nagyon letaposott, gusztustalan, csúszós hó volt, ráadásul erős forgalommal fűszerezve. Legalább olyan fingatós szitu volt, mint a sötétben a hegyen, de a gumi ismét hibátlanul teljesített.

Okosakat mondani, szakkifejezéseket puffogtani a Vredestein Snowtrac 3-ról nem tudok. Egy hétvégi autós vagyok, aki rázós helyzetekben is biztonságosan tudott autózni ezzel a gumival. Téli vezetési tanácsokkal sem szeretnék szolgálni, összelopkodhatnék ugyan ilyeneket innen-onnan, de nem lenne hiteles. Mindenesetre az biztos, hogy havas, jeges, latyakos úton autózni nem könnyű dolog, viszont jó eséllyel megúszhatjuk a kalandot, ha lassan, nyugodtan vezetünk, és beszerzünk egy garnitúra jó téligumit. A Vredestein Snowtrac 3 elég jónak tűnik.

Otto Katz tábori lelkész 10 pontot adott a tételre.