publikálás: 2010.01.14 11:29
hasonló tételek:
Esterházy Péter: Esti
Émile Ajar: Előttem az élet
Michael Mansfield: Falánkság
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára
Az Erdő titka-1 fejezet.
Hamvas Béla: A száz könyv
Nabokov: Meghívás kivégzésre
Taichi Yamada: Idegenek
Nyulászi Zsolt (Dale Avery): A renegát
Greta May: Hiéna
Esterházy Péter: Esti
Émile Ajar: Előttem az élet
Michael Mansfield: Falánkság
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára
Az Erdő titka-1 fejezet.
Hamvas Béla: A száz könyv
Nabokov: Meghívás kivégzésre
Taichi Yamada: Idegenek
Nyulászi Zsolt (Dale Avery): A renegát
Greta May: Hiéna
statisztika:
megtekintve: 1035 alkalommal
értékelve: 5 alkalommal részletek:
megtekintve: 1035 alkalommal
értékelve: 5 alkalommal részletek:
2 x 10 pont
1 x 9 pont
2 x 8 pont
1 x 9 pont
2 x 8 pont
Főoldal > 07. Kultúra > Könyv, irodalom > Művek
Szabó Magda: Az ajtó
![]() |
| Az ajtó |
Kiadás éve: 2008
ISBN: 9789630785495
Oldalszám: 262 p.
Kötés: keménytáblás, fűzött
Ez a könyv, pontosabban mostani új kiadása, több okból kivételes állomás írói életutamon: elsősorban amiatt, hogy míg készült, szüntelenül azt éreztem, hasztalan tettem papírra, senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc, még kevésbé az én nem is valami vonzó arcképemet rögzítő gyónás, mely összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis megsértett igazságot. A mindig is mitológiai személyiségnek érzékelt Emerenc aztán megtette első csodáját: az első kiadás megjelenése utáni héten már nem volt kapható története, a könyv üzenetét, amelynél magánabb magánügy igazán nem volt elképzelhető, személyes ügyüknek vállalták fel azok, akik az írót élete minden buktatóján átsegítették: az olvasók. A sepregető öregasszony, aki ha teheti, mindenki útjából el iparkodott sepemi a bajt, veszedelmet, áthágta a magyar határt, alakját éppúgy ismerik német földön, mint az Északi-tengemél vagy Svájcban, a Columbia Egyetem Kelet-európai Arcképek sorozatából holdtükör arcába nézhetnek az olvasni szerető New York-iak. Lakásomat vadidegenek keresik fel miatta, állnak az erkélyemen, ahonnan még látni egykori otthonát, kértek tőlem már fényképet róla és valami emléket Viola kutyáról. Az Európa Könyvkiadó is nyilván Emerenc ösztönzésére döntötte el, hogy mikor újraindítja a szerző életműkiadását, nem a pályakezdö Freskó megjelentetésével teszi, amikor az arénába visszatért fiatal író szenvedélyének lángjai először lobbannak a higgadttá modulált mondatok között, hanem Az ajtó-val, amely alkotója jelenlétét harmincnégy nyelven igazolja vissza a nemzetközi könyvpiacon. Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történet-ben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam.
Kapcsolódó weboldal: http://www.libri.hu/konyv/az-ajto-3.html?p_id=5728
Vélemények 

Írja meg véleményét a fenti tételről! Egy felhasználó csak egy véleményt írhat, min. 600 karakter terjedelemben. Kérjük, más véleményére itt ne reflektáljon!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
vélemény írásához be kell jelentkezni
Ütköző zóna
Itt írhat a tételről és a véleményekről is (max 300 karakterig). Regisztrálni nem kell, többször is hozzászólhat!


Szeredás Emerenc számomra megtestesíti azokat az elnyűhetetlen, szívós vénasszonyokat, akikből egy-egy még feltűnik vidéken: öt ember munkáját végzik, mindig okoskodnak, beszólnak, semmit sem fogadnak el és teli vannak rigolyákkal. Emerenc is egy ilyen bicskanyitogató karakter, aki a narrátor írónőt, ellenérzései dacára, védőszárnyai alá veszi és noha megvan a maga sarkos véleménye az értelmiségi munkáról, gyakorlatilag az író második anyjává avanzsál. Persze konfliktus akad bőven, Emerenc ugyanis kínosan ügyel a hatáskörökre és a határokra: ő mindenkinek ad, ő mindenhova bejáratos, de ő maga érintethetetlen, segítséget nem fogad el, elvárja, hogy hozzá igazodjanak és ajtaja, ez a szimbolikus tárgy, mindig zárva van. A történések, civakodások és békülés során azonban Emerenc lassan kinyitja ajtaját, és az írónő bepillanthat tragikus gyerekkorába, felfedezi az asszony hősies, ösztönös helytállását a háborúk és politikai viharok alatt, végül magyarázatot talál furcsa zárkózottságára, őrült kriptaépítési terveire és mind a kilenc macskájára, akikkel együtt él. Azonban az idő múlásával kivédhetetlenné válik Emerenc számára is az öregség, a betegség s ezzel együtt kényszeres elzárkózása, elutasítása is tarthatatlanná válik. Egy hibás döntés az írónő részéről - és Emerenc, e mitológiai alakká bonyolódó figura borzalmas, méltatlan halált hal, rettenetes (de persze végsőkig kegyes) hazugságbokor közepette.
Szabó Magda már a Pilátusban bizonyította, hogy képes hitelesen beszámolni az öregkor problémáiról, az idős személyiség összeroppanásáról, arról, hogyan válik hajléktalanná az individuum, hogyan töretik be a személyiséget védő ajtó a segítő szándékú, mégis értetlen barátok, rokonok által.
A regény számomra legkedvesebb figurája, mert Emerenc bizony nem lett az, kétségtelenül a keverék kutya, Viola, akit úgy ásnak ki egy éjjel a nyakig érő hóból és aki olyan okos, hogy szinte megszólal. És az egyetlen becsületes ember. Így.
Cotta78 10 pontot adott a tételre.