Belizár | 2010.01.24 10:32 | hasznosság: hasznos (100%)

A valóság illúziója

Kevés az olyan művészeti ág, amelyet annyira áthatna a sznobizmus és álszentség, mint a fotósokét. Talán éppen azért, mert a fotó az, ahol a legegyértelműbbnek tűnik a kapcsolat a valóság és a mű között, és még sincs így. Az élet folyamának kimerevített pillanata, vagy annak törtrésze ugyanis képpé merevítve teljesen más, mint amit mi ugyanazon valóságból megélünk, érzékelünk és felfogunk. A fotónak ezáltal lehet többlet tartalma, üzenete, képes kiváltani bennünk érzelmeket, vagy csupán elmondhatjuk róla, hogy ez „hű, de fasza lett!” A technika fejlődésével, és a fotósok számának növekedésével az elvárások már eme többlet tartam feltétlen megjelenítésére irányulnak, erre vonatkozóan szigorú formai követelmények születtek, amelyeknek a hőskorszak nagy fotói már meg sem felelnének. A politikai és társadalmi események dokumentalistái talán azok, amelyek még kevésbé szigorúak az előírások, hiszen ott még a valóság rögzítése elsődleges fontosságú, a természetfotózást azonban teljesen maga alá gyűrte ez az új szemléletmód.

A sznobizmus ott kezdődik, hogy eme óriási igények mellett megköveteli a fotó „természetes” elkészültét is. Ami azért álszent követelmény, mert sok esetben lehetetlen feladat. A spanyol fotója technikailag tökéletes, az állat pengeéles, a színek és a hangulat egyaránt a mesék éjszakából támadó farkasát idézi. Csúcsalkotás. Rodriguez elárulta, hogy fénycsapdát és csalit használt, ami még belefér a trükkök repertoárjába. A baj ott kezdődött, hogy sok kolléga, nyilván ismerve az elvárások irrealitását, egyből kiszúrta, hogy ezt így, ebben a formában nem lehetett elkészíteni. Az ordasok sokkal óvatosabbak annál, hogy veszélyes szituációkban, vagyis az ember közelségében (háziállatkarámról van szó) olyan feltűnő cselekedetre szánná el magát, mint a kerítés átugrása, ahelyett, hogy átbújna rajta. Egyből érkezett a vád, hogy szelídített, vagy legalábbis embertől nem félő állat volt a farkas. Sőt, utóbb meg is találták, és azonosították is azt az egyedet, amely a fotón szerepel: egy Madrid közeli, Canada Real elnevezésű állatkert lakója. Ami olyan meggyőző bizonyítéknak értékelődött, hogy a nyert díjat végül elvették a fotóstól, hiába tiltakozott a vádak ellen.

A szabályok szerint mindössze azt mulasztotta el előre bejelenteni, hogy szelíd állat szerepel a fotón. Ha megteszi, ide a bökőt, hogy nem nyert volna! Magyarországon is volt már hasonló botrány, sőt, még durvább csalást gyanítottak egy díjnyertes képnél, egy kérészt felkapó jégmadarat véltek többen kitömött madárnak… Biztos vagyok benne, hogy a természetfotózás tele van hasonló csalásokkal, csak többségük nem derül ki. Olyan fotókat, mint amikkel időnként megörvendeztetnek minket, nem lehet teljesen vad, emberhez nem szokott vadállatokról készíteni. Én viszont azt tartom álszent és sznob dolognak, ha ezen valaki fennakad. Olyan, mintha a bűvészt megvádolnánk, hogy igazából nem is varázsol! A képet, az alkotást kellene nézni, megörökített pillanat mennyiben kelti a természetesség illúzióját, mennyire jellemző az állat viselkedésére. Csak a végtermék értékelése lehet objektív, hiszen az elkészítés folyamatát képtelenség ellenőrizni.

Én nem vettem volna el a díjat, mert jó kép lett.

Belizár 9 pontot adott a tételre.