hyena. | 2009.12.18 09:03 | hasznosság: átlagos (60%)

A Bombsquad Ausztriából küldte el négy számot tartalmazó promóját. Amikor infót próbáltam róluk gyűjteni, a szokásos módon jártam el: megnéztem, mit írnak magukról és hogy mit írnak róluk mások. A szép, színes, de teljesen áttekinthetetlen honlaptól gyorsan elment a kedvem, e-mailezgetni meg nem fogok egy kis biográfiáért. Úgyhogy már jöhettek is a többi firkász irományai. Ez sem jött be, mert szinte kizárólag németül értekeznek róluk, én pedig nem bírom ezt a nyelvet. Na, mindegy, mindenesetre megjegyzem, hogy ha ilyen serlokkholmsznak való melóra kényszerítik a kritikust, az nem a legjobb módja a bevágódásnak.

A CD-hez tartozó, a honlapnál nem kevésbé kaotikus borítóról, meg innen-onnan sikerült összeszedni, hogy ez a harmadik albumuk, amit megelőzött a 2004-es Backyard Dept., meg a 2002-es The Big Pump. Ezen kívül szerepeltek ilyen-olyan válogatásokon, meg állítólag hazájuk legjobb koncertbandái közé tartoznak. Utóbbi jól is hangzana, ha nem Ausztriáról lenne szó. Ennek az országnak a legjobbjai között lenni, önmagában még nem egy szint.

A zenéről nem sok mindent tudok elmondani azon kívül, hogy gitároznak, dobolnak, meg kiabálnak benne. A Madball, a Stuck Mojo, meg a Biohazard jut róla az ember eszébe: hardcore, kövér metal meg helyenként vékony hip-hop beütéssel. Ha a hangzást nézzük, a gitárral nincs baj, viszont a lábdob olyan hangos, úgy szól és olyan a hatása, mintha egy esőcsatorna-darabbal ütnék a fejemet. Hiába áll a borítón, hogy rough-mix-premaster, nekem erről kell írnom és semmi garancia nincs arra, hogy a végleges verzió nem így szól. Úgyhogy tessék rendeset küldeni! Sajnos ez volt az egyetlen emlékezetes momentum az egész albumról.

Kölökkoromban nagy rajongója voltam ennek az irányzatnak és ki is alakult a határozott véleményem arról, hogy milyen a jó HC. A mai napig úgy tekintek e műfajra (a punk mellett), mint az elégedetlenség és a düh legjobb zenei kifejezőeszközére. Viszont, ha ezeket az érzéseket nem képes (vagy nem is akarja) a HC zenekar közvetíteni, akkor számomra nincs mondanivalója. Egy jó hardcore lemez meghallgatása után még a legjámborabb ember is úgy megy át a boltba májast venni a macskának, hogy kidagadnak a nyakán az erek, vérben forognak a szemei és mindenkit seggbe akar rugdalni. Ezzel szemben a négy Bombsquad-opus után akkorát ásítottam, hogy kiakadt az állkapcsom. Ennél még az is nagyobb emocionális kilengést idéz elő nálam, ha a villamoson az ormányom alá finganak. Számomra ez a zene közömbös.

Persze ettől függetlenül jó kis anyag ez az Indicator. Günthernek és Dieternek arra, hogy bemelegítsenek, mielőtt lemennek a térre, kunsztolni egyet a BMX-szel vagy a deszkával, nekem meg arra, hogy kioszthassak egy szikár négyest.

(Az írás eredeti verziója a www.heavymetal.hu-n jelent meg, és annak hozzájárulásával került fel a kalkulus.hu-ra.)

hyena. 4 pontot adott a tételre.