Cotta78 | 2009.11.11 16:08 | hasznosság: hasznos (80%)

A regény töredékes, különösen a második részből hullanak ki kisebb-nagyobb jelenetek, vége pedig nincs – erre ma azt mondanák, posztmodern mesterfogás. De nem csak ez különösen modern a regényben: Csicsikov, ez az antihős, aki kezdetben minden különösebb tartalom nélkül szüvődözik N. városban áfonyapöttyös (!) frakkjában, majd csak valahol a 200. oldalon válik közeli ismerősünkké, addig csak egy fura, komikus burok, akit másokon keresztül látunk. Egy kreatív szélhámosról van szó, aki halott parasztokat vásárol lepukkant vagy félig meghülyült orosz földesuraktól, ugyanis akkoriban még a holtak után is kellett adót fizetni, amíg egy újabb revíziós vizsgálat meg nem állapítja a halottak halottságát. Mondanom se kell, egyesek örömmel szabadulnak meg a fölös tehertől, mások viszont sunyiságot gyanítanak és Csicsikov kénytelen fizetni a holt lelkekért. Hogy mi Csicsikov célja? Mi más, mint a gazdagság, ugyanis amíg a holtak élőkként vannak nyilvántartva, addig akár hitel is kérhető rájuk – barátunk is így próbál eljárni.
A könyv – korában sokat kritizált – erénye a kopár, pusztuló, műveletlen Oroszország bemutatása, Gogol páratlan iróniával festi meg az első részben az ábrándozó, lusta (Manyilov), a nehéz fejű, bizalmatlan (Korobocska), a hazudozó, iszákos, szerencsejátékos (Nozdrjov), a takarékoskodó, nyers és kapzsi (Szobakevics) és az elhanyagolt, nyomorgó, zsugori, kleptomániás (Pljuskin) figuráiban az orosz földesúri réteg torzképét. Kártékony, korrupt, hatalmasodó karakterek, felélik vagyonukat, birtokukat, földjüket tönkresilányítják, jobbágyaikat vagy elhanyagolják, és ezzel elzüllesztik, vagy kizsákmányolják, és ezzel szökésre kényszerítik. Majmolják a külföldi példákat, többen a szakirodalom tanulmányozásába mélyednek, de nem képesek mindezt a gyakorlat talaján, az orosz viszonyokra alkalmazni, ezért minden lassan elrothad. Kétségbeesett pesszimizmus árad Gogol soraiból és még egy kis romantikával sem vigasztal – a könyv tényleg szinte végig csak a problémákról szól.
Egyetlen fénysugár mégis kiszabadul a lapok közül, a második részben Csicsikov száguldó csézáján eljut egy már-már idilli gazdaságba (oldalán a spleenesen ásítozó Platonovval), Kosztanzsoglo házához: a földesúr együtt munkálkodik a parasztokkal, kezében tartja az irányítást, ahogyan ma mondanák teljesen környezettudatos (újra felhasználja a hulladékot, biogazdálkodást folytat ökológikus módszerekkel) és persze hívő lélek, aki bárkit támogat, ha jóra fordítja pénzét. Csicsikovot is megérinti egy jobb, tisztességesebb élet reménye, de persze amint kezében a sok-sok rubel, hirtelen visszazuhan kisszerű ábrándjaiba pétervári bálokról és táncoslányokról.
Komor, humora ellenére is nyomasztó könyv a Holt lelkek, nem hagyja fellélegezni olvasóját, mégis sodró, mély és szörnyen aktuális.

Cotta78 10 pontot adott a tételre.