Cyric@COM | 2009.11.06 21:38 | hasznosság: átlagos (63.6%)

Ó, Earthdawn. Elég masszív szerepjátékos vagyok - kiindulva a CRPG-ktől egészen a mindenkinek "kötelező" Dungeons and Dragons marhulásokig -, de engem leginkább ez a szerepjáték fogott meg, már ami a fantasy stílust illeti. A mágia ihlette világ, a Rémek uralta közegek, a kissé horrorisztikus jelleg igencsak különlegessé teszi a világot, és nagyon is érdekessé teszi a mesélést. Jelenleg két karakterrel vagyok: az egyik a saját mesélésem, egy troll égikalóz, Alvgeir, a másik pedig egy ismerősöm mesélése, és egy elf kardmester vagyok benne, Olve.

Ha azt hittem először, hogy mindent tudok a fantasyról - a nemes hegyesfülű, tolkieni elfektől, az unintelligens és hülye, értelem nélküli trollokról, a kisebbségben, föld alatt élő törpékről, akkor tévedtem. Ugyanis Earthdawn teljesen más - Barsaive világa igencsak feje tetejére fordította ezt a dolgot. Először is, érdekes belegondolni, hogy ezer évvel későbbi időben már Shadowrunról beszélünk - ugyanis a Shadowrun ugyanaz, mint az Earthdawn, csak ezer évvel később játszódik -, másodszor meg gyakorlatilag a létező Föld egy alternatív dimenziójáról van szó, ami tovább fűszerezi az egészet.

Nekem nagyon tetszik az is, hogy gyakorlatilag minden mágia irányította. Az is, hogy te el tudsz-e hajolni egy nyílvessző elől, de az is, hogy egyáltalán meg tudsz-e győzni valakit a saját igazadról. Emiatt mondjuk néha egyoldalúnak is tűnhet a dolog - de ha jobban belegondol az ember (elf, törpe, troll, stb.), rájön, hogy a mágia valahol az emberi/humanoid öntudat metafórája is lehet.

Javaslom minden szerepjátékosnak, hogy legalább egyszer, egy hosszabb partiban próbálja ki. Én már függővé tettem néhány Magus-exfüggő ismerősöm.

Cyric@COM még nem pontozta a tételt.