Otto Katz tábori lelkész | 2010.03.09 12:09 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Kisebb-nagyobb kihagyásokkal ugyan, de azért lelkesen játszom. Az új megjelenéseket is követem, igaz, elég felületesen. A nóvumok után azonban már egyáltalán nem rohanok; ha valami felkelti az érdeklődésemet, komótosan körülszaglászom, aztán nekiállok. Így voltam az Oblivionnal is. Már nagyon ki voltam éhezve valami mászkálós-kalandozós játékra, de nem igazán tudtam, hogy mit vegyek elő, úgyhogy inkább évekig újra és újra beizzítottam a Diablo II-t vagy a Severance: Blade of Darknesst. Aztán lassan megérett az elhatározás, hogy belevetem magam valami új világba, és némi hezitálás után, hogy a Gothic 3-at, vagy a The Elder Scrolls IV-et válasszam, az utóbbi mellett döntöttem.

Az előző részekről nem tudtam, és lényegében most sem tudok szinte semmit; tiszta lappal indultam valamikor 2009 őszén. Legutóbb elfelejtettem megnézni, hogy hol tartok, de úgy saccolom, hogy harmincöt óra játékidőnél tarthatok, ami nem kevés, és valószínűnek tartom, hogy még jövő ilyenkor is benne leszek. Ráérősen játszom, egy ideig haladtam a fősztori mentén, aztán elkezdtem mindenféle mellékküldetésekkel szöszölni, öregesen, kiélvezve minden részletet. Mert részlet bizony akad, hajjaj…

Az Oblivion egy szinte már bántóan kifinomult és részletgazdag RPG, aki belevág, azt egy hihetetlen műgonddal kidolgozott fantázia-világ fogja menthetetlenül beszippantani. Tipikusan az a játék, amin nem érdemes végigrohanni, hanem bele kell nőni, feledkezni. Első megdöbbenésemet a karaktergenerálás okozta: annyi opció közül választhatunk, hogy négyszer-ötször is nekiálltam, mire azt mondtam, hogy igen, egy ilyen figura bőrébe bújva fogok nekivágni. Ezután egy remek, időtálló grafikával megjelenített, hihetetlenül izgalmas világba csöppentem, amelyben változatos helyszíneket; kisebb, nagyobb településeket és csodálatos tájakat felfedezve léphetek kapcsolatba rengeteg karakterrel, udvariasan elbeszélgetve, értékes információmorzsákat felcsipegetve, küldetéseket szerezve, vagy éppen kemény adok-kapokba bocsátkozva.

Ebben a hatalmas, nagyon átélhető (azt nem írom, hogy élethű, hiszen a műfaj ugyebár fantasy) világban egy korrekt fősztori és irtózatos mennyiségű melléküldetés adta keretben kalandozhatunk, de ha céltalanul bóklászunk, az is nagyon odaköti az embert a géphez. Talán még soha nem figyeltem ennyire küldetésekre, nem pusztán azért, mert izgalmasak, hanem, mert kiegyensúlyozottak is: nem bugyuták, de agyonbonyolítva sincsenek. Nagy erénye a játéknak, hogy a linearitás maximális mellőzése, a játékmenet szabadon irányíthatósága nem megy kárára a kohéziónak, nem érzem széttöredezettnek a játékot.

Számomra külön élvezetforrás az Oblivion zenéje, és a rendkívül jól, érthetően összeállított angol nyelvű szövegek hallgatása, olvasása; az Oblivion nagyjából középszinttől kitűnő alkalom a nyelvgyakorlásra.

A játék élvezhetőségéhez nagyban hozzájárul a különösen az akciójeleneteknél fontos kiváló fizika, és a meglepően kevés bug. Világunkat sokféle, jól kitalált és kitűnő mesterséges intelligenciával ellátott emberi karakter, állat és fantázia-lény népesíti be. A menürendszert, amellyel a karakteremet kezelhetem (képzettségek, felszerelés, varázslatok, küldetések, térkép) elég lassan szoktam meg, de teljesen jó, és a fejlődésrendszerrel is elégedett vagyok. Akárhogy is nézem, ez bizony egy tökéletes-közeli játék, nem is tudom, hogy milyen negatívumot említsek. Ha már mindenképpen mondanom kell valamit, amivel kevésbé vagyok elégedett, akkor az jut eszembe, hogy a szúró-vágó fegyverekkel való harcot nem találom elég részletesen kidolgozottnak, de ez is csak azért van, mert sokat játszottam a Blade of Darknessel, ami egy afféle közelharc-szimulátor.

Összességében azt tudom mondani, hogy a The Elder Scrolls IV: Oblivion egy rendkívül összetett, nagy elmélyülést kívánó, tartalmas szórakozást nyújtó játék, ami igen gyorsan bekerült a legnagyobb kedvenceim közé. A műfajjal kapcsolatos ismereteim messze nem kimerítőek, emellett tisztában vagyok azzal is, hogy ámuldozásomhoz hozzájárul az óriási kontraszt is, hiszen a műfaj régi klasszikusai után tulajdonképpen átmenet nélkül kezdtem el az Obliviont, mégis bátran ki merem jelenteni, hogy kategóriájának az egyik, sőt, talán a legnagyszerűbb képviselője.

Otto Katz tábori lelkész 10 pontot adott a tételre.

joszif | 2009.12.03 17:10 | hasznosság: hasznos (100%)

A ma már szinte minden szerepjátékos által ismert Bethesda fejlesztocék egyik kiemelkedo muve (késobb a Fallout 3 alkotói). A játék a maga idejében és a mai napjainkban is kiemelkedo softvernek számít. A bejárható játéktér szinte végtelennek tunik, a szabadság és a küldetések határtalanok, a megszerezheto tárgyyak úgyszint már-már a végtelen határát súrolják. A történet igen kiemelkedo (nemhivatalos honosítás is készült hozzá), ami pontosan illik a lovagok korszakába teheto cselekmény szinhelyéhez. A játék nem egy könnyu, "mészt oszt fejlodsz" játékkategória, mivel komolyabb nehézségi fokozaton igencsak fennakadhat az ember akár félórákra is. A real-time (valós ideju) megvalósítás tökéletesre sikeredett, hasonlóan mint a STALKERhez, az ember alig várja, hogy újra felkeljen a nap és fénybe ússzon az egyetlen mapból álló hatalmas játéktér. A becsült játékido ha csak a foküldetéseket nézzük 40 óra felett ját, de ha már belekezdtünk, akkor a mellékágakat és végig illik játszani, ami hasonlóan a Fallout 3hoz a 300-400 órát is boven elérheti. A játék minden egyes részén, akár tárgyakban, akár történetileg, akár a játéktér kidolgozottságát illetoen szembetunoen részletes, szinte ordít rólla, hogy rengeteg ido áldoztak rá a fejlesztok. Rendszerkövetelménye majdhogynem nevetséges a grafikát elnézve, aligha kép eros vasat. Aki nem egy hétvége alatt kijátszható játékba akarja beleélni magát, az nyugodt szívvel kezdhet bele a méltán híres játék kalandjaiba.

joszif még nem pontozta a tételt.

Tudesky | 2009.11.30 22:56 | hasznosság: hasznos (100%)

Imádom a szerepjátékokat, ennek megfelelően következik, hogy imádom a számítógépes szerepjátékokat is. Ennek a stílusnak az egyik legkiemelkedőbb alakja az Elder Scrolls sorozat, melynek mind a harmadik, mind a negyedik epizódjával volt szerencsém játszani. Az Oblivion egy csodálatos játék, a műfaj egyik legjobb, és legszebb darabja. A Baldur’s Gate, vagy a Neverwinter Nights játékoktól eltérően nem külső, felső nézetből, hanem elsősorban belső nézetből (vagy váll fölötti kameraállásból) tudjuk játszani a játékot, így a csodálatosan elkészített világ még inkább hat ránk, hiszen igazán könnyű beleélnie magát az embernek a karakterébe. A játék teljesen magával ragadja az embert, igazi szabadság érzete van a játékosnak, hiszen nem köteles követni a fő történetszálat, hanem barangolhat a teljes világban, amerre neki tetszik, amolyan Fallout-os módon. Emellett persze egy érdekes főtörténetet kapunk, amit mindenképpen érdemes végigvinni. A The Elder Scrolls IV: Oblivion az egyik legjobb számítógépes szerepjáték, amivel valaha játszottam, fantasy- és rpg-fanoknak kötelező, mindenki másnak erősen ajánlott.

Tudesky 10 pontot adott a tételre.