Cotta78 | 2009.10.30 13:14 | hasznosság: hasznos (75%)

Audrey Niffenegger Az időutazó felesége c. regényben Henry DeTamble jelenvaló létével van egy kis bibi. Számtalan van belőle. Ugyanis Henry időutazó.
Ha most valaki unottan legyint, hogy a Vissza a jövőbe, a Terminátor vagy a 12 majom után egyáltalán mit lehet még mondani az időutazásról, annak kifejezetten ajánlom ezt a különös regényt, ugyanis itt még véletlenül sem a furcsa időhurkok, az önmagával való találkozás vagy a jövő megváltoztatásának problémája tematizálódik, hanem kifejezetten az időutazó társas kapcsolatainak gondja, nyűge, szépsége, különlegessége. A cím is elárulja ugyanis, hogy időben száguldozó hősünk: nős. A regény ötletesen két narrátort alkalmaz: Henryén kívül jövendőbelije, Clare is végigkommentálja az eseményeket, megismerkedhetünk érzéseivel, gondolataival. Henry egy genetikai rendellenességgel születik: képes saját életének korábbi és későbbi időpontjaira ugrani, többnyire stresszhelyzetben nyomtalanul eltűnik, csak ruháit hagyja hátra. Különösen 28 és 43 éves kora között utazgat, így mikor 28 évesen megismerkedik a könyvtárban Clare-rel, meglepődik, hogy a lány már 6 éves kora óta ismeri őt, mármint Henry 40 éves változatát. Rém izgalmas, ahogy az olvasó sorra összefűzi a szétszóródó idősíkokat, hisz egyszerre van jelen Clare és Henry közös életidejének linearitása, Clare múltbéli találkozásai Henryvel és Henry kószálásai saját múltjába, sőt két alkalommal még a nem létező jövőjébe is, ugyanis akkorra Henry már halott.
Képzeljétek el, hogyan zajlott le az az esküvő, ahol az oltár előtti pánikreakcióban a férj eltűnik (elárulom: egy másik időből egy idősebb Henry fogja kimondani a boldogító igent), vagy ha épp a munkahely nyitása előtt egy olyan ketrecben találod magad, ahonnan nincs kijárat vagy ha a gyermeked örökli a betegséged és az anyaméhből utazik (ehhez csak annyit, hogy ezek a regény legbrutálisabb részei). Végül Henry családi élete kiteljesedik, megszületik Alba, a szintén időutazó lánya, de a vég mégis elkerülhetetlen.
Annyi minden miatt lehet szeretni ezt a regényt! Tisztán ábrázolja a házasságot, minden romantikus maszlag nélkül, nem ragozza túl az identitás-problémákat, mert Henry végig Clare-hez tapasztja saját, labilis jelenvaló létjeit, Clare az a biztos pont, ahová mindig visszatérhet. Az sem utolsó szempont, hogy Henry könyvtáros (mégpedig egy jól fizetett könyvtáros a Newberry könyvtárban!), sok szép idézet van a regényben eredeti nyelven és dugig van tutijó zenei utalásokkal. Élvezetes, elsőrangú, lenyűgöző, megrázó, szép könyv!

Cotta78 10 pontot adott a tételre.