Belizár | 2009.12.23 14:01 | hasznosság: hasznos (100%)

Játék, amelyet a rajongók mentettek meg

A címben szereplő állítás egyszerre dicsérő és lehúzó. Az jó dolog, ha egy játék annyira magával tud ragadni nagy tudású embereket, hogy azok tök ingyé tökéletesítik, az viszont gáz, hogy ez több volt tökéletesítésnél, valójában a rajongók tették élvezhetővé a rekord mennyiségű bugot felhalmozó programot, amely a fejlesztő, kiadó feladata lett volna.

A Gothic hangulatáról, amely képes volt ezt a játéktörténelmi furcsaságot produkálni, ódákat lehetne zengeni, meg zengtek is már sokan előttem. Így nem írom körül, csak egy rövidke mondatba foglalom össze: kurva jó! Ezért is felháborító, hogy ilyen mostohán bánnak a fejlesztők ezzel a sorozattal, amelynek mindegyik bugok sokaságát vonultatta fel. Persze, tökéletes munkát a rajongók sem tudtak végezni. Az optimalizációval vannak némely problémák, bár nincs erős vasam, de azon a nem kevésbé bonyolult Oblivion gond nélkül fut. Jó, gyönyörű a Gothic virtuális világa, különösen a ragyogó színek kavalkádja, jól megrajzolt terek a feltűnőek, elhiszem, hogy ez zabálja a proci és a memória minden szabad kapacitását. De a mesterséges intelligencia ekkora hardverigény mellett sem muzsikál jól, sok bosszúságomat okozta, mikor elhagytam egy-egy csapattagot, mert képtelen volt követni a terepen. A falba mászásom, a fura, lebegő haláleseteken hamar túl teszem magam, egy jó kalandjátokos a fantáziájával egészíti ki ezeket a baklövéseket, de amin nem tud az sem segíteni, az a szereplők meglepő butasága, túl jól kiszámítható cselekvése és reakciói. Ezt irdatlan mennyiségű küldetéssel ellensúlyozták a játék készítői, amely persze leköti az embert, de aztán kezdenek egyre inkább ismétlődni az ilyen akciók főbb motívumai. A karakterfejlődést tekintve pedig az Oblivion rendszere jobban tetszett, ahol a használat révén fejlődtek a főszereplő képességei. A grafikáról már esett szó, annak gyönyörű voltának tudatában nehezen érthető az emberi karakterek fizimiskájának elnagyoltsága. A csaták röpke időn belül tudnak rendkívül kaotikussá válni, a kameramozgás néha önálló életre kelve csökkenti a túlélési esélyeinket. A játék zenéje hatalmas, nagyon eltalált és hangulatos, egyszer sem kellett kikapcsolnom idegesítővé vagy éppen unalmassá válása miatt, ebben mindenképpen veri az Obliviont (igaz, ott lehetett saját zenét is bekeverni).

Összeségében ez egy hatalmas játék, veszedelmesen oda tudja varázsolni az embert a téli estéken a képernyő elé. A jelenleginél sokkal alaposabb és lelkiismeretesebb fejlesztői munkát és kiadói stratégiát érdemelne az egész sorozat, akkor semmi sem veszélyeztetné a döntős helyét a műfajában.

Belizár 8 pontot adott a tételre.

Cyric@COM | 2009.10.27 20:41 | hasznosság: hasznos (100%)

Feelinges, azt kell, hogy mondjak. Szegeden töltött, egyetemei éveimben játszottam a Piranha Bites fejlesztőcsapatának a játékával, úgy, hogy az első két részt csak hírből ismertem. És megfogott.
Mindig is fogékony voltam a fantasy világokra, a kalandokra, a képzeletvilágra. Habár egy kicsit fura volt maga a történet elsőre - főleg a hihetetlen in medias res kezdés vette el majdnem a kedvem -, nagyon hamar megszerettette magát velem. Oly annyira, hogy akkor, mikor nem gyakoroltam a C programnyelvet éppen, vagy próbáltam deriválni-integrálni kalkulus matematika gyakorlatra, ezzel szórakoztam. Mértem fel, hogy mennyire tudok én, mint játékos ügyes lenni, melyik kaszt milyen képességekkel bír, illetve, hogy mennyire is okos a játék.

A grafikája szerintem elsőrendű, nekem jobban tetszik, mint a hasonló időben megjelent, Elder Scrolls: Oblivion-é, a játékmenet meg sokkal inkább bejött, mint az amúgy kedvenc fantasy világomon játszódó Forgotten Realms - Demon Stone-é. Egyetlen játék volt, ami hasonló hatást ért el bennem: A Peter Molyneux fémjelezte Fable - The last chapter. De az is pont azért, ami a Gothic 3 is volt:
gyönyörű, kalandos, magávalragadó hősnevelde.

Cyric@COM még nem pontozta a tételt.