Otto Katz tábori lelkész | 2009.10.25 12:30 | hasznosság: átlagos (62.5%)

Igazságtalanság lenne tovább halogatni az Arany Ászokról a véleményírást, mivel valószínűleg ebből a sörből ittam meg életemben a legtöbbet. Sokszor elfordultam már tőle, így például volt, hogy talán egy évig is csak Beck’s-et vettem, de egy-egy keményebb áremelés-hullám után rendre visszasomfordálok a piros-fehér brandhez. Így történt a minap is, mivel ismét jókorát lódultak a sörárak, úgyhogy itt a jó alkalom, hogy megtegyem az Arany Ászokat sörpiaci merengés-sorozatom következő tárgyának.

Az Arany Ászok külsőre teljesen átlagos. Színe korrekt: csillogó arany, visszafogottan szénsavas, habja közepes nagyságú, gyorsan elenyésző. Ízlelve soha nem tudom hova tenni; hol ilyennek, hol olyannak érzem. Sajnos nem azért, mert a serfőzés feneketlen és kifürkészhetetlenül bonyolult dimenzióit próbálom felmérni, hanem mert a kompozíció sehogy nem akar összeállni. Ez a hiány azonban korántsem bántó, éppen csak annyira zavaró, hogy amikor issza az ember, eszébe juttassa, hogy talán mégiscsak egy kicsit jobbat kellett volna venni. Míg afelől nincs kétségem, hogy azért érzem az egyes jellemzőket egyszer erősebbnek, máskor gyengébbnek, mert azok között nincs igazi kohézió, de azt is megkockáztatom, hogy van ennek egy másik oka is: az, hogy nem egyenletes a színvonal, azaz hol ilyenre, hol olyanra sikerül a főzet, de ez tényleg csak óvatos hipotézis.

Kóstolva az Arany Ászokat erőteljes gabonás, malátás ízzel szembesülök, amiben némi virágos, gyümölcsös aroma bujkál. A komló kevés benne, ekképpen keserűsége is igen visszafogott, miközben gyakran savanyúnak érzem, meg úgy tűnik, hogy világos sörhöz képest elég agresszíven kilóg belőle az alkohol íze. Az összkép erősen elgondolkodtató, néha a „grrrrrr…..akurvaéletbe”-szózatot is előcsalja belőlem, de ettől függetlenül szerintem elég markáns és erőteljes, és általában jól esik.

Az Arany Ászok igazi melós sör, aminek fogyasztása nem felhőtlen szórakozás, de az árától függetlenül is szívesebben megiszom, mint számos sokkal drágább és magasabb státuszú, azonban az én skálámon a pisa fölött csak egy fokkal álló főzetet, mint amilyen a Gösser, a Kaiser, a Stella és az Amstel.

Otto Katz tábori lelkész 5 pontot adott a tételre.