Marrakech | 2009.10.23 19:06 | hasznosság: hasznos (75%)

A Xantus-ház 2007-es átadása óta fenntartásokkal kezelem az újonnan elkészült pesti létesítményeket, és nem várok tőlük túl nagy csodát – annak ellenére, hogy magától a Budapesti Állatkerttől elvárható lenne, hogy a tökéleteshez nagyon közelállót alkosson. Így aztán amikor először közelítettem az állatkerti utakon a Mérgesház felé, már nem tudtam volna csalódni, hiszen nem is vártam "nagy durranást". Ezek után kellemes meglepetésben volt részem – mert ha "nagy durranásnak" nem is nevezném, azért alapvetően elnyerte a tetszésemet.

Az épületnek ugyan a Mérgesház elnevezést adták, ez azonban szorosan véve csak az emeleten lévő mérgeskígyóra húzható rá, a földszint sokkal inkább tekinthető Délkelet-Ázsia bemutatónak. Azonban olyan ügyesen meg van magyarázva minden egyes állatfaj, hogy – még ha itt-ott kicsit erőltetetten is – teljesen bele lehet illeszteni őket is a "mérgesház" tematikába. A komodói varánusz nyálában méreganyag is található, így teljesen helyénvaló a bemutatása. A tigrispitonok jó példát szolgáltatnak arra, hogy a kígyók nem csak méreggel ölhetnek. A babirussza, a kancsil és a királymókus pedig a bemutatott ragadozók táplálékállatait szemléltetik. Viszont ha már Mérgesház, akkor egy kis mérgező gomba kiállítás, és mérgező növény bemutató is helyet kapott itt, amelyek kis színfoltot jelentenek az állatok között – és a budapesti intézmény egyébként is növénykert is. A mérgeskígyók sora pedig igen impozáns, ilyen-olyan viperák, kobrák, zöld mamba, mérgessiklók stb.
Látogatók szempontjából negatívum, hogy a földszint látogatói tere kicsit labirintusszerű, valamint az emelet mozgáskorlátozottak számára megközelíthetetlen.

Az állatok férőhelyei dekoratívak (ahogy az egész épület külső-belső megjelenése), természetszerűek, megfelelő búvóhelyek is vannak, így sokszor keresni kell az állatot, vagy várni, míg feltűnik (különösen az igen félénk kancsilok esetében). Egyedül a zöld mamba terráriumának kialakítása érdekes, hiszen őserdei fajként egy sivatagi élőhelyen kerül bemutatásra... A mérgeskígyók terráriumainak biztonságtechnikai megoldásai megfelelő kezelhetőséget biztosítanak, hiszen egy redőnnyel két részre oszthatóak, a két fél között az állatok mozgását pedig a talajfűtő szabályozásával lehet manipulálni. A táplálék beadására pedig kis nyílások szolgálnak.

Sajnos normális külső kifutókkal nem rendelkezik a ház... Bár a pitonok számára van egy külső férőhely, valamint a varánusznak is lenne - mivel azonban utóbbi nincs lefedve, így az állatot nem lehet kiengedni, a bambuszháttéren ugyanis karmai segítségével (ahogy azt a belsőben én magam is láthattam) simán felmászik. A babirusszák külsőjét lehet a legtöbbre értékelni, bár nem túl nagy - viszont ami meglepő, hogy pár hónappal az átadás után is füves volt, ami disznóféléknél azért nagy szó ám. A kancsiloknak és királymókusoknak sajnos egyáltalán nincs is kialakítva külső kifutó...

A ház interaktív oktatási rendszere a magyar állatkertészetben talán példaértékűnek tekinthető, hiszen ilyen mértékű információmennyiség talán nincs is más állatkerti állatházban sehol Magyarországon. És mindez ráadásul a modern technika felhasználásával, játszva oktat. Külön helyet kapott a rákosi viperának a bemutatása, amely nagyon részletes, kisfilmekkel, makettekkel, leírásokkal, amely mint hazánk természetvédelmének egyik emblematikus faja, meg is érdemli ezt a kiemelt figyelmet.

Marrakech 8 pontot adott a tételre.