joszif | 2009.10.22 18:46 | hasznosság: átlagos (57.1%)

A Kiskunsági fõcsatorna kígyósi szakaszán horgásztunk már jó pár éve. Nagyon jó kis csapatunk volt. Szegeden együtt dolgoztunk, mulattunk, és nem csak önkéntes tûzoltó csapatunk, de saját horgászegyesületünk is volt. ( Nem azért mondom, de mindkettõben jók voltunk ) Na de térjünk rá a sztorira.
Elmentünk egy, két napos túrára, egy busszal úgy húszan. Megérkeztünk a helyszínre, kerestünk helyet magunknak, cucc le, ezután érdeklõdés a szomszédoknál: mit, mivel, hogyan? Mi ráértünk, ugyanis csak éjféltõl szólt az engedélyünk. Hát srácok, az a három amur ami kivolt pányvázva náluk, hát nem semmik voltak. ( 8, 12, 18 kg ) Robbantott kukoricával!
Mi éjféltõl kezdtük, de megkell hogy mondjam még ilyen siralmasan soha nem szerepelt a csapat mint akkor éjjel! Hajnali kettõ körül akkora sündisznó mászott elõ a susnyásból, mint egy kézilabda. Teljesen nyugodtan körbe szimatolt félig fekvõ mivoltomban, megnézte a szétpakolt dolgaimat, bekapta a két szem elejtett mézes pufit, majd még vett két nagy szimatot és úgy bele veszett a sötétségbe, mintha soha ott se lett volna. A természet gyermekei voltunk mindketten, békésen elfértünk egymás mellett, õ járta a saját útját, én filóztam az enyémen !
A világosodással, egy snecizõvel fogtam, úgy másfél kg 10 centis halat, reggel 7-ig. Akkor jött az egyik szervezõ, hogy menjünk át a Körösre, mert senki sem fogott semmit. ( Rajtam kívül. ) Én is gyorsan igent mondtam, hiszen nem apróhalazni jöttünk ilyen messzire!
Lényeg a lényeg, lementünk a duzzasztó alá!
Mindenki fenekezett az örvénylõ vízben. Mivel én voltam a legtávolabb a duzzasztótól, úgy gondoltam , hogy megpróbálok az egyikkel úsztatni, míg a másik szerelék pihen a fenéken. Nagy gombócokat dobáltam a vágtázó úszóm mögé. Ha hiszitek ha nem, minden úsztatásra jött egy jász, de mind kiló feletti volt ám! Összesen 23 jászt fogtam, míg a többiek semmit. Hozzá teszem, míg az osztályvezetõm a hátam mögött ált ( elakarta lesni a technikát ) semmit sem fogtam, és nem, volt szándékos! Húsz percig semmit! De mihelyt otthagyott-még láttam a hátát és már fárasztottam is a következõ jászt. Hm…hm. Nem tudtam felvágni elõtte. Hazafelé azonban mégis engem tettek meg a többiek a nap horgászkirályának.
Igaz haza csak két halat vittem, mert aki kért, mindenkinek adtam egyet-egyet a zsákmányból. Csak öten kértek halat, így hét darab kivételével a többi vissza került éltetõ elemébe. A mai napig jólesõ érzéssel gondolok vissza arra a két napra.


joszif 5 pontot adott a tételre.