joszif | 2009.10.20 19:31 | hasznosság: átlagos (40%)

Olyan történetet szeretnék elmesélni, amely már majd tíz éve esett meg velem és felrúgja a legtöbb íratlan szabályt, amit vízparton alkalmazunk, ha halat szeretnénk fogni.
Szóval péntek délután volt. Majdnem minden horgászállás foglalt volt. Annyira nem evett a hal, hogy már átjártunk egymáshoz beszélgetni. Mozgott a hal, csak a kapások számával volt egy kis baj ( nekem egyáltalán nem volt ).
Ez a víz sekélyes, tehát ( ahogy ezt már többször tapasztaltam ezen a vízen ) a hal
eléggé zajérzékeny. A kisrádiómat is fülhallgatóval hallgattam. Próbáltam vastag, majd vékony gilisztával, kukoricával, csontival, de semmi hatás. Majd az egyik sporttárs kedvességének köszönhetõen fõtt búzával próbálkoztam, amivel végre elkezdtem szedegetni ( igaz csak a keszegeket ). De mégis kapás volt végre! Nagyon könnyû úszós készséget használtam, de így is csak akadozva adakozott a víz. S akkor megjöttek ÕK !- a történetem fõszereplõi.
Két család két kocsival. Két családfõ, két feleség, három gyerek, egy spániel és-vagy Rónai Egon vagy Búza Sanyi zengõ hangja a késõbb is nyitva levõ autók rádiójából.
Puff neki. Vége a horgászatnak, s a nagy-nehezen odacsalogatott halak biztosan elszelelnek. Két állással az én helyem mellett vertek tanyát ( még ez a két hely rájuk várt ).Az egyik feleség elindult terepszemlére, a kutyája pedig közben belenyalt a kirakott kávémba. Körbe szagolta és „ megtisztelte ” a cuccom szélét.
A guta kerülgetett- míg „ Fújj Heni! ” felszólítással tovább vonult a csoda páros.
Az agyam lila volt ! A bömbölõ rádióban a mûsorvezetõ gratulált a nyertesnek.
Én is magamnak, hogy megálltam szó nélkül.
Mindegy horgásztunk tovább. Csapódik az autó ajtó aztán nyílik, majd újra csapódik és megint nyílik, csakúgy ZENG bele az egész környék. A gyerekek valamit nem találnak, de végre megvan a mézes puszedli! Hurrá csend lesz végre!!! Dehogy, hiszen elõkerül és becsobban az etetõanyag, de olyan halommal, hogy a hullámai még hozzám is elérnek. A közvetlen szomszédom és szerény, csendes fia csomagolnak. Ez már nekik is sok, elmennek.
A családok nõ tagjai örülnek, most már nekik is jut hely lógatni. És én is õrülök!
Még közelebb a csatoráló pereputty.
Az egyébként nagyon kedves és aranyos fekete spániel már ötödször futott a hátamon cikázó hideggel versenyt. A gyerekek ugyanis a mézes puszedlivel könnyen ugatásra bírták a botor ebet a hátam megett.
Láttam a további horgászatból már semmi sem lesz. Úgy döntöttem, föladom és én is haza megyek. Majd talán legközelebb!
Ekkor mellettem nem kis csobogás hallatszik. Párbeszéd:
- látod mekkora halat akasztottam? Válasz:
- látom, de hogy vegyük ki? ( mert merítõ szákjuk az nem volt! )
Amikor ezt hallottam ’ feledve mindent,’ már rohantam is hozzájuk a merítõmmel. Meg szákoltam egy- ugyan nem nagy, de szép, egészséges másfeles tükörpontyot. NEKIK!!
Az egész vonalon teljes csend, de õk a nem csekély hangorgánumukkal és a nehéz fenekezõ szerszámmal fogtak egy PONTYOT! Paff neki. Azt még nem is mondtam, hogy még a hal fogás elõtt a kutyust is megfürösztötték, mert koszos lett szegény.
A precíz hal szákolás után azt sem tudták hogyan hálálják és köszönjék meg a segítséget. Szerényen beértem egy puszedlivel. Kiderült még nem is régóta horgásznak, ez csupán a negyedik alkalom, és ez volt az elsõ ponty. Amikor haza fele mentemben újsütetû ismerõseim búcsúzkodtak tõlem, már nekem is kedvesek voltak. Úgyhogy mégsem mentem rossz szájízzel el a partról.
De azért nem értem ma sem. Kiderült nem tudatosan horgásztak, a két összehangolt autórádió lüktetõ ritmusa, az izgõ-mozgó aranyos kiskutya puszedlit követelõ ugatása, az öklömnyi etetõkosár, a böhöm sok kaja az etetéshez, a gyerek zsivaj, és mégis?!
A kezdõk szerencséje? Vagy a kivétel erõsíti a szabályt! Vagy esetleg a két csonti két szem fõtt búzával a horgon?????

joszif 4 pontot adott a tételre.