joszif | 2009.10.20 19:09 | hasznosság: hasznos (77.8%)

Voltam én már, kérem szépen halász, sõt tógazda is! 3 tóra is felügyeltem, melybõl az egyik az „ Anyás tó” volt. Ebben a tóban gyûlt össze a 3 kg feletti horgász-és halászszemet gyönyörködtetõ ponty, amur, busa és harcsa állomány. Ezek a halak tavasszal kerültek csak lehalászásra, ugyanis a szabad természetben ilyenkor van az ívási idõszak. Itt mesterségesen hoztuk össze a „ ponty lányokat” a „ ponty fiúkkal”, az
„ amur pasikat” az „amur csajokkal”, a „harcsa urakat” a „ marcsáikkal” és a „busa hölgyeket” a „ nagyfejû tejesekkel”
Kisgyerek korom óta horgászom, imádom a halat, a természetet, a vizet. Még a horoszkópom is halak. ( 1964 március 1.-én születtem édesanyám születésnapján )
Õ is március elsején látta meg a napvilágot, csak 22 évvel korábban mint én. Szóval még gyermek fejjel, ha a felnõttek a fülem hallatára horgászatról beszéltek, hét ökörrel sem tudtak volna onnan elvontatni. Ha apám az egyik kollégájával a halakról beszélt úgy füleltem, nehogy lemaradjak valami érdekesrõl, vagy mondjuk véletlenül se hagyjanak itthon ha legközelebb elmennek mondjuk a körösre hajnalban.
Így el lehet képzelni, milyen érzés volt számomra ( már felnõttként ) amint tógazdaként elindultam a ladikommal két zsák takarmánnyal megrakodva. és a halak amint meghallották a csónakom ismerõs zörejeit, ÕK is elindultak az etetési helyek ( halágy ) felé.
Tudjátok halágynak hívják a halászok azt a medret, amit a beszórt kajától a halak fürdenek ki. Hogy egybe függõ meder legyen, azt úgy lehet elérni hogy karó sorokat verünk a tóba. Ezekre folytonosan lapátolt eleséggel rálehet venni a halakat egy kis munkára. Õszi lehalászáskor- mikor a tavakról leengedjük a vizet – szépen bejön vele a hal is a lehalászó sarokba és nem kell az egész nagy vizet keresztül - kasul halászni. Okos ugye ?
Bocsánat – kicsit elkalandoztam -,gyorsan térjünk vissza az éppen induló ladikomba. A víz, maximum másfél méter mély. Figyeljetek csak a lelki szemeitekkel! Ugye szinte Ti is látjátok ahogy ebben a sekély vízben a nagytestû halak innen is- onnan is érkezvén felborzolják a vízfelszínt és az idegeinket. Micsoda látvány ahogy egy legalább 5 kg-os tükörponty hátának egyharmada hasítja a víztükröt, ahogy jön elém! Amott egy amur farok ( legalább kéttenyérnyi ) tûnik el a víz alá! A csónakom orránál egy nem kis busa csap örvényt, amitõl kellemesen hûvös vízpermet éri az arcomat!
Valami olyan érzés kapott el ilyenkor, mint amilyet egy háziasszony érezhet, mikor szórja az udvaron a magokat és a pipipi-pííípipi varázsszavakra köré sereglenek a kacsák, libák, tyúkok kakasok és hálásan kapkodják fel az elébük szórt szemeket.
Jönnek a halaim is és én boldogan lapátolom nekik a zsákok tartalmát, ami leginkább búza, vagy kukorica, de van közte táp és tritikálé is. Igazából mindegy volt, mert majdnem mindig felették az utolsó szemig.
Ezen a tavon történt meg velem egy különös eset, amit szeretnék megosztani veletek. Itt az év szinte minden napján fújt a szél, igen ritka volt, amikor csak enyhe szél volt, vagy esetleg egyáltalán nem fújt. Egy ilyen szélmentes napon történt. Tükör sima volt a víz, már túl voltam az etetéseken és éppen visszafelé toltam a kusztonnyal ( amit én csak tuszmákolófának hívtam ) a csónakot, amikor messzirõl felfigyeltem egy különös jelenségre. Egy kb. 20 cm-es zöld nádszál úszó módjára kapást, kapásokat imitált. Sejtettem, mi lehet az oka, de saját szememmel is szerettem volna látni a nádszál mozgásának okozóját.

Nagyon szépen, csendben, egy koppanás nélkül sikerült annyira megközelíteni a nádszálat, hogy szinte fölé álltam a ladikkal. Kihajoltam a víz fölé és tíz centivel az orrom elõtt újra kapást produkált a kis zöld szál.
Szinte megbabonázva, két ujjal megfogva, szép egyenletesen húztam fel egészen addig, míg a másik végén megjelent egy hatalmas amurfej. A nád alsó felét erõsen tartotta a szájával. Ahogy a cumiját fogva felhúztam még mindig nem engedte el. Egy pillanat erejéig mindketten hitetlenkedve bámultunk egymás szemébe nagyon-nagyon közelrõl.
Láttam a döbbenetet a szemében! Ekkor felrobbant a víztükör az orrom elõtt és véget ért az idill! Csuromvizes lettem tetõtõl talpig. Õ tért magához elõbb a megrökönyödésbõl és már el is tûnt – otthagyva engem víztõl csöpögve a szétrágott végû nádszállal a kezemben, de az élmény hatásától bénultan, révült mosollyal az arcomon.
Késõbb elmeséltem az öltözõben a többieknek, szinte senki sem akarta elhinni nekem, kivéve az egyik fõnököt. De egyáltalán nem érdekelt, hogy hisznek-e nekem vagy sem. Tudtam, tudom, hogy ez velem megtörtént. Azt az élményt soha senki sem tudja tõlem elvenni, hogy egy legalább 10-12 kg-os szabad és vad amurral néztem farkasszemet közvetlen közelrõl.
Gondoltam elmesélem nektek ezt az élményemet, hiszitek vagy sem – így is úgy is jó, a lehetõséget azért köszönöm.

joszif 9 pontot adott a tételre.