Cotta78 | 2009.10.20 13:43 | hasznosság: hasznos (100%)

Makra Ferenc jó munkásember az ötvenes évek elején, húsvét hétfőn szétveri négy haverját, mert enyhén illuminált állapotban épp csoportos erőszakot készülnek elkövetni egy lányon. Makra nem egy heroikus típus, egyszerűen csak túlfejlett az igazságérzete és képtelen elviselni a kiszolgáltatott test látványát: ezért üt. Ez a szimbolikus eset aztán egész életén át kísérti, különösen hogy az incidens után egyszerűen felpakol és Pestre költözik, mert képtelen helyes tettének következményével együtt élni. Makra ugyanis hiába talpig becsületes, nem tud megküzdeni a becsületesség folyományával, tudniillik, hogy feltűnő lesz tőle. Minden igyekezetével azon van, hogy betagozódjon az átlagos emberek közé, kiszámítható, jól bejáratott, kispolgári egzisztenciát építsen fel, hogy végre eltűnjön, de ugyanakkor állhatatosan jó és igazságos is akar lenni, márpedig a hétköznapi élet alapja a hazugság, a gyávaság és a megalkuvás. („… Makra a feltűnés elkerülése érdekében feltűnően úgy viselkedett, ahogy a szabályzat előírta.””) Ezt a dilemmát viszont évekig képtelen feldolgozni Makra, pedig olyan társat talál, Vali személyében, aki pontosan arra próbálja rávenni, hogy inkább éljen autentikusan (legyen például szobrász, mert úgy tűnik ehhez tehetsége van) és természetes önzéssel (valósítsd meg önmagad!), mint hazugul és természetellenes önzéssel. Makra azonban berezel és Valiból, ebből az anarchista, öntudatos, olykor egészen közönségesen mocskos szájú, rajongó lányból is kiábrándul, amikor az nem vállalja születendő gyermekének kihordását, mert az akadályozná kibontakozását. Makra sorsa így megpecsételődik, magavállalás nélkül egy kiábrándítóan szokványos házasságba menekül, szeretőt tart és mikor tíz év után nem bírja tovább az önbecsapást, drasztikus lépésre szánja el magát.
Kertész Ákos Makrája nem véletlenül lett sokak kedvence, Karafiáth Orsi például terapikus célzattal olvassa újra és újra a sodró, gomolygó mondatóriásokat, melyekben múlt és jelen és jövő szép bonyolultsággal folyik egybe és folyamatos önvizsgálatra buzdít. Jó volt újraolvasni, mondhatni az újraolvasási-projekt eddigi legkellemesebb darabja, ugyanazt a borzongást, tépelődést és kínlódást hozta ki belőlem, mint tíz éve. És még most sem tudom, vajon szabad-e ölni fontos dolgokban? Vagy kell-e?

Cotta78 10 pontot adott a tételre.