Angyalszem | 2009.10.17 15:11 | hasznosság: haszontalan (28.6%)

Soha nem gondoltam volna, hogy én, akinek az alvókáját a mormota is megirigyelhette volna, képes lesz napi 5-6óra alvással beérni, és talpon maradni, sőt közben gyereket nevelni és elvégezni a házimunkát. Nem tudom, hogy mikor jön el újra az a pillanat, amikor végig tudok aludni egy éjszakát, de már nagyon várom. Sajnos a lányom az apukája alvási szokásait örökölte, így az az álmom, hogy nagyokat alszik majd, amíg én elvégzem a dolgomat, vagy éppen együtt húzzuk a lóbőrt teljesen szertefoszlott, mivel az én kicsi kincsem napközben alig alszik 2óránál többet és éjszaka is többször fel kel. És, hogy még tetézzem a dolgokat, nem volt hajlandó máshogy elaludni, mint szopi vagy ringatás közben. Bár ha jobban belegondolok, ezt nem is nagyon bántam, mert addig örüljön az ember, amíg hozzábújik a csemetéje, mert nagyon hamar eljön az az idő, amikor egy puszi is ciki lesz a haverok, barátnők előtt. Észre vettem, hogy az altatási és főleg az alvási szokásokban nagyon megosztott a társadalom. Kb. három fő csoportra tudnám osztani őket, az első az együtt alvó, a második az egy szobában alvók, a harmadik pedig a külön szobában alvók csoportja. Isten tudja melyik a legmegfelelőbb megoldás, mert hát vannak olyanok, akiket zavar a gyermek jelenléte a hálószobában, van, aki csak akkor nyugodt, ha hallja a pici minden egyes lélegzet vételét. Több tanulmányt is végig olvastam ezzel kapcsolatban és mindenhol mást és mást javasolnak, de egy nagyon megfogott, mégpedig egyetlen egy mondata miatt „ az anya egy élő légzésfigyelő, mivel ha közel van a gyermekéhez, akkor átveszi annak légzés ritmusát, így biztosítva a nyugodt és biztonságos alvást” De az az anya lehetőleg ne álljon drog, alkohol és gyógyszer befolyása alatt. Sőt olyat is hallottam, hogy az első pár hónapban az apa külön szobába költözik. Na azért álljon meg a nászmenet. Azt a gyermeket közösen vállalták nem??????Tehát az apa is vegye ki a részét a gyerek körüli teendőkből. Nos mindenki azt a módszer választja, ami neki a legmegfelelőbb, ebbe nem lehet senkinek beleszólása, egy anya úgy is ösztönösen érzi, hogy mi jó neki és a babának, bár én nem vagyok híve a különszobás megoldásnak az első pár hónapban, sőt az első egy évben. Én az arany középutat választottam, este a kiságyba tettem le, de az első ébredés és szopi után ott aludt velünk reggelig. Ma már könnyebb a helyzet, mert 20hónaposan külön szobában alszik, és csak addig kell ott lennem vele, amíg elalszik és az éjszakai ébredések is jóval kevesebbek. Nem bántam meg, hogy annak idején velünk egy szobában aludt és nem egyszer velünk egy ágyban, mert most érzem csak igazán, hogy mennyire kötődik hozzánk a kicsi (most, hogy már nem csak a táplálék adót látja bennem) és ez nagyon jó érzés.
A cikk nagyon érdekes, mert nem csak egy álláspontot világít meg, hanem felsorolja a választható lehetőségeket előnyükkel és hátrányukkal együtt. Tanulságos jó tanácsokat is tartalmaz.

Angyalszem 9 pontot adott a tételre.