Belizár | 2009.11.07 14:05 | hasznosság: hasznos (100%)

Csapnivaló regény, de jó

Crichton volt az a fickó, aki a legkisebb irodalmi tehetség nélkül írt olvasható könyveket. Szemben a másik bestseller szerzővel, Dan Brownnal, aki szintén híján van a szépirodalmi spiritusznak, Crichton nagyon jól választ témákat (nem a pénztermelésre gondolok), és nagy háttértudással dolgozza fel őket. Többnyire, mert például a „Kongo” ritka szar volt, de „A következő” telitalálat.

Hajdan, egyetemistaként balszerencsém és konokságom következtében kénytelen voltam tudomány mélybugyrait bejárni, és megismerni a szentélyeinek álságos világát. Ahol az általam feltétlenül tisztel Tudomány (így, nagybetűvel kezdve) papjai sok mindennel törődtek, csak magával a szent üggyel nem. A legfőbb hajtóerő a pályázati pénzek megcsípése, ennek érdekében köttetett szövetségek, megalkuvások és árulások, hamisított eredmények és olyan kutatások, amelyek következtetései az égegyvilágon semmilyen jelentőséggel nem bírnak. Tudom, vannak kivételek, olyan kutatók, akikre az ember joggal és tisztelettel felnézhet, de a saját tapasztalatom elég volt ahhoz, hogy mindörökre hátat fordítsak ennek a világnak.

„A következő” ezzel a miliővel, a Tudomány piacával, és annak kufárjaival ismertet meg bennünket. Sajnos, nem is túlzó módon, elég csak felütnünk egy bulvároldalt, ahol elárasztanak minket a „brit tudósok” tökéletesen felesleges felfedezései, vagy az amúgy hasznos kutatások eredményeinek túlértékeléséből fakadó világmagyarázatok. A legnagyobb pénz a genetikában van, amely a társadalmi hatásokat tekintve is a legrizikósabb. Nem csak tudományos kérdés a homoszexualitás, vallásosság, öngyilkosság génje, amit időnként jól „felfedeznek”, pontosabban a további pénzekhez jutás reményében elhitetik a laikusokkal, hogy valóban ilyen egyszerű a gének hatása. Aki egy kicsit is ért hozzá, az tudja, hogy ilyen „végső okok” nincsenek, ennél jóval egyszerűbb tulajdonságokat is gének szinte átláthatatlan komplexitása fejez ki. Ami azt is jelenti, hogy a genetikai beavatkozások hatásai előre kiszámíthatatlanok. A tisztán a kapitalizmus szabályai szerint működő szervezetek és egyetemek azonban a pénz iránti hajszában ezekkel nem foglalkoznak, a gazdasági és politikai hatalmukat rémisztő módon használják ki.

A regény ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, tézisenként sorba véve a tévhiteket, a tudományos csalásokat, etikai és jogi kérdéseket. A beszélő papagáj, a hollandul káromkodó orángután persze még messze science fiction, de a létrehozásukhoz szükséges technika kutatása már a mindennapunk része. A regényben szinte átláthatatlanul sok mellékszál jeleníti meg ezeket a problémákat, így főhősöket, árnyalt karakterábrázolást ne is reméljünk. A szálak a regény végére jól összefutnak, majd egy krimiszerű rohanás után törvényi igazságot oszt a szerző. De mint írtam, irodalmi erényeket ne is keressünk a műben, inkább a gondolatisága az, amit értékessé teszi. Crichton szinte mindenkit kioszt, a profithajhászó cégeket, az egyetemeket, a sajtót, az egészségügyet, vallást és a politikát egyaránt. De, ami nagyon tetszik, hogy nem tudományellenes hangvitellel, sőt, inkább a Tudomány alapvető értékeiért aggódva teszi.

Belizár 7 pontot adott a tételre.