Tudesky | 2009.11.30 22:55 | hasznosság: hasznos (100%)

A Diablo-fanatikusok és a hack’n’slash játékok szerelmesei a Diablo II óta több játékkal is találkozhattak, amelyek próbáltak a nagy előd fölé nőni, ilyen volt a Dungeon Siege című sorozat két darabja is. Bár ez a játék inkább afféle átmenet az rpg és a hack’n’slash játékok között, de talán éppen ezért nem is tudott egyik kategóriában sem kiemelkedő lenni. Ne értse félre senki, ez egy kitűnő játék, egyszer, maximum kétszer végigjátssza az ember, de utána annyi. A történet eléggé egyszerű, akárcsak a játék rendszere, sokvariációs lehetőséget a négyféle karakter kaszt sem ad, de ez amúgy sem érdekes, mert egyszerre úgyis több karaktert irányíthatunk, így lesz lehetőségünk mindent kipróbálni. Tetszett, hogy az a támadás vagy varázslattípus fejlődött, amit éppen használtunk, de ez magával vitte, hogy a játék végtelenül egyszerű. A küldetések sem bonyolultabbak a Diabloban megszokottnál, vagyis menj oda és öld meg. Vicces volt a játékban az öszvér csapatba rakási lehetősége, ami másra nem volt jó, csak hogy a cuccokat cipelje, de ha megtámadták a hátsó lábaival rugdalt nem túl sok sikerrel. Összességében ez egy jó játék, a stílus szerelmeseinek, vagy a Diablo III-ra váróknak egy próbát megérhet, de sokkal inkább a Titan Quest.

Tudesky 6 pontot adott a tételre.

Otto Katz tábori lelkész | 2009.10.27 18:43 | hasznosság: hasznos (75%)

Nem vagyok fanatikus RPG-s, de azért nem szívesen szembesülnék az efféle játékokra fordított óráim számával. Vagy a fene tudja, tulajdonképpen nem bánom, mert rettenetesen jól szórakoztam.

Két évvel vagyunk a Diablo 2, minden idők talán legnagyobb hatású RPG játékának megjelenése után. Az élmény még eleven, ugyanakkor a fanok ki vannak éhezve valami újra. Nagyon adta magát az ötlet, hogy valaki bepróbálkozzon ezen a pályán egy jókora dobással. A Diablót kihívni egyrészt elég frusztráló feladatnak tűnhetett, annak félelmetesen eltalált hangulata, és irdatlan rajongói tábora miatt, másrészt nagyon is helyénvaló okoskodás volt, hogy meg lehet szorongatni, mivel a Diablo látványvilága bizony messze nem volt bombasztikus, harcrendszerére pedig nem lehet mást mondani, mint hogy primitív.

A Diablo 2 babérjaira törő játékok közül számomra a Dungeon Siege volt a legemlékezetesebb. A Diablo kultikus státuszát megingatni ugyan nem sikerült neki, de biztos vagyok benne, hogy akkoriban velem együtt sokan gondolták azt, hogy igen, ez ütősebb. Megtorpanás, mármint a játékosi kedvem lankadása nélkül játszottam végig, ugyanis nagyon ötletes volt, a grafikája káprázatos, mind a környezet, mint az összecsapások százszor látványosabbak voltak, és a harcrendszere sokkal összetettebb, ugyanakkor kényelmesebb, élvezetesebb volt, mint a Diablóé. Emellett a kooperáció lehetősége, és a karakterek fejlődése is sokkal szofisztikáltabb: itt tényleg egy egész csapatot vihettünk, és egyformán fejleszthettük minden tagját. A játék igen nagy erénye volt, hogy a Diablo 2-vel ellentétben egyenletesen magas volt a színvonala: ezalatt főként azt értem, hogy ebben sokkal kidolgozottabbak, fantáziadúsabbak voltak a helyszínek. Mindenben kenterbe verte a nagy elődőt, egyedül az atmoszférája volt valahogy sterilebb, haloványabb – akkoriban úgy tűnt, hogy nem sokkal.

Érdekes módon, amikor idén elővettem a DS-t, igen gyorsan eluntam, ellenben a Diablo 2-t az első nekirugaszkodás után is sokszor játszottam, és mindannyiszor menthetetlenül beszippantott. Tanulság: a látvány gyorsan elavul, a hangulat soha.

Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.