joszif | 2009.10.15 18:45 | hasznosság: hasznos (100%)

Az idén augusztusban elmentünk Erdélybe, Gyímesi táncokat tanulni. Én régen néptáncos voltam az Édosz Szeged Táncegyüttesben. Még gyerek fejjel bejártuk országot, világot, de ide nem jutottam még el.
Ez év elején hosszas gyõzködésre újra kezdtem táncolni hasonló ívású társaimmal. Azt hittem hogy felül a 40-en, pocakosan, a mindennapi munkától, stressztõl fáradtan, fájós lábbal már nem fog ez nekem menni. De Mekkorát Tévedtem!!! Nem csak hogy a lábaim se fájnak már, de még nagyon nagy örömöt is ad a tánc, és nem csak tingli-tanglizunk ám, hanem keményen odatesszük, ami csak tõlünk telik. Tanulni szerettünk volna egy új táncot, ezért jó páran kiutaztunk Gyímesre, ami Csíkszeredától sincs messze. Azt hiszem Felsõlokon voltunk egész pontosan 10 napot.
Hu, hu, hogy milyen filingje van egy ilyen összejövetelnek. Volt a mûvelõdési házzal majdnem szemben egy kerthelyiség (kis kocsma) ahol ütõgardonozni tanultak a lányok, míg mi a házban csatakra izzadtuk a próbaruhánkat. Minden este táncház volt, ahol az aznap tanultakat, immáron kötetlenül, a magunk örömére, néhány söröcske mellett rophattuk, hajnali 2-3-ig. Másnap újra próbák!
Nagyon örültem, hiszen, hiszen olyan csodálatos, igaz magyar embereket ismertem meg a határokon túl, hogy még most is melegséggel tölti el szívemet, ha rájuk gondolok.
Ja és készül az új Gyímesi tánc!!!


joszif még nem pontozta a tételt.