Tudesky | 2009.10.22 17:32 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Valamikor a 90-es évek közepén találkoztam ezzel a könyvel először.Azóta már többször is elolvastam.Azóta szomorúan tapasztaltam,hogy szinte sorozat lett belőle.Azért szomorú,mert én csak kb 9 részét tudtam elolvasni.A többihez sajna nem volt közöm.Pedig kíváncsi voltam rá.És épp ebben rejtezik a hatalma.Megfogja az ember agyát,képzeletét,és szinte falja a könyvet.És vágy fogja el a következő rész után.Minden részt úgy fejez be,hogy az ember elszomorodik,hogy nincs azonnal a kezében a következő rész.Az ember nagyon bele tudja élni magát a mélysötét kifacsart hierarcihájába,a sötételfek életébe,a többi szerzethez való hozzáállásukat,majd elmondja a többi "szerzet",hogyan látja a sötételfeket.Az irgalmatlanságuk,ahol Drizzt emberségessége,ha otthon marad,letálisnak minősült volna.Tanulságos.Az aki szerepjátékkal akar foglalkozni,annak érdemes ezeket a könyveket forgatnia.Ahogy beállítja a különböző fajok,különböző nézeteit,a másik fajokról,szerintem sokban segít a kezdő szerepjátékosoknak,a karakterük jellemének,életfelfogásuknak a kialakításában.Bár érdemes azzal a világgal foglalkozó könyveket olvasnia,amivel játszani akar.De akkor is,vétek kihagyni ezt a könyvet :)

Tudesky 7 pontot adott a tételre.

Cyric@COM | 2009.10.15 18:35 | hasznosság: átlagos (50%)

Fiatalkoromban nagyon sokat játszottam számítógépes játékokkal - többek között az olyan CRPG-kkel, mint a Baldur's Gate. Az a fantasy világ, a Forgotten Realms, teljesen megfogta a fiatal elmém, és teljesen egyesülni tudtam a néha örökzöld, néha öröksötét, goblinokkal, orkokkal, tündékkel, törpékkel, és egyéb, különleges lényekkel teletűzdelt világgal. A már fent említett világban találkoztam először a Drizzt Do'Urden nevű karakterrel, aki addig már igazi kultusz státuszba került a Forgotten Realms-en belül, szóval maga a felbukkanása is olyan "Húúú ez Drizzt!" típusú volt. (Persze, amikor még először játszottam vele, nem tudtam, mire véljem, illetve hogy ez kicsoda egyáltalán.) Végül viszont érdekelt a dolog: megláttam a könyvespolcon az Otthon című könyvet, amelyen a már addigra jól ismert Forgotten Realms logo díszelgett.
Az Otthon pedig eme remek és egyedi sötételf karakter előéletét meséli el - a sötét, ármánnyal, csalással, gyilkossággal és bizonytalansággal telített, Mélysötét Menzoberranzan nevű városában. És ez a könyv szeretette meg velem a könyveket, az olvasást, és magát a Fantasy-t.
Nem mondom, hogy szépirodalmi mű, és azt sem, hogy a legjobb fantasy és kalandregény a világon (például, ha a legjobbról beszélünk, a George R.R. Martin féle Tűz és jég dala ciklusa kenterbe veri a Gyűrűk Urát is), de mégis élvezhető, gyorsan fogyasztható, egyszerű és szórakoztató, épp annyi moralitással és tanulsággal, ami még elmegy egy kalandregénybe, de el is gondolkodtatja az embert.

Cyric@COM még nem pontozta a tételt.