Tudesky | 2009.11.30 22:57 | hasznosság: hasznos (100%)

Minden idők egyik legjobb játéka. A fps-ek császára. Egy csomó ehhez hasonló jelzőt tudnék írni, de felesleges. Nem hiszem, hogy van olyan fps játékos, aki még ne hallott volna róla. Az, ami annak idején a Wolfeinstein 3D-vel vagy a Doommal kezdődött a kilencvenes évek elején, az a Half-Life-ban teljesedett ki 1998-ban. Szakított avval a lineáris játékmenettel, ami ezidáig jellemző volt a belső nézetű lövöldözős játékokra, vagyis ölj meg mindenkit, vedd fel a kulcsot, nyisd ki a zárt ajtót, és menj tovább, ott ölj meg mindenkit…Gondolkozásra kényszeríttette a játékosokat, s jó néhány pályarészen csak sokadik próbálkozásra, hosszas fejtöréseken lehetett keresztüljutni. Mindemellett egy remek, már-már filmbeillő sci-fi sztorit kapunk, ahol a főhőst, Gordon Freemant irányítjuk (aki nemrégiben megválasztottak mindenidők legjobb videojáték karakterének). És ha mindezekhez hozzávesszük az akkoriban formabontó látványvilágot. A Half-Life egy hibátlan játék, a mai napig az egyik legnagyobb a maga nemében, amihez talán csak a saját folytatása tudott felnőni.

Tudesky 10 pontot adott a tételre.

Otto Katz tábori lelkész | 2009.10.27 20:03 | hasznosság: hasznos (100%)

Valamikor elég sokat nyűttem a PC-t game-ügyből kifolyólag, és volt jó néhány játék, amibe alaposan belefeledkeztem: Quake 2, CMR2, Diablo 1–2. A legjobban azonban a Half Life szippantott be. Bármilyen hülyén és fellengzősen hangzik, de a Half Life mintegy tíz esztendeje az életemnek egy fontos darabkája volt. Nemrég valahogy eszembe jutott, és elolvastam róla a Wikipedia magyar nyelvű szócikkét, ami rendhagyó módon igen alapos és tartalmas, és annyira magával ragadott a leírás, hogy gyorsan belebújtam Gordon Freeman bőrébe, aztán hajrá, irány a Black Mesa Riszörcs Fesziliti – harmadszor. A Half-Life-élményem tehát teljesen up to date, és hogy most hogy tetszik? Ugyanúgy, mint régen: ez egyszerűen iszonyatos jó.

A tökéletesre reszelt sci-fi sztori, a játékmenet és a hangulat is zseniális. A grafika akkor sem volt ütős, most meg aztán főleg nem az, de akkor sem érdekelt, most sem foglalkozom vele. A játék kulcsszava szerintem az ötlet. A fejlesztőknek annyi ötletet, meglepetést, érdekfeszítő részletet sikerült belepréselniük a Half-Life-ba, ami példa nélkül álló a számítógépes játékok históriájában. Hihetetlen jól eltalált animációk, remek logikai és ügyességi feladatok, izgalmas harcok, enyhe horror-beütés, príma fegyverek, kitűnő ellenfelek és mesterséges intelligencia teszik a játékmenetet megunhatatlanná, feledhetetlenné. Amikor pedig teleportálnak minket a Xen bolygó szürreális világába, végül megközdünk Nihilanth-tal, akkor már nem lehet mondani semmit; ez bizony a játékcsináló-mesterség non plus ultrája. Szerintem minden idők legjobb FPS-e, és kissé óvatosabban ugyan, de ki merem osztani a minden idők legjobb PC-játéka címet is. Halflajf forevör, egyszerűen kötelező.

Otto Katz tábori lelkész 10 pontot adott a tételre.

Cyric@COM | 2009.10.16 16:26 | hasznosság: hasznos (100%)

Ezzel a rövidke kijelentéssel talán sok száz/ezer másik, játékokon felnőtt, vagy csak játékokat kedvelő ember véleményét mondom el: Az eredeti Half-Life minden idők egyik legjobb, leghangulatosabb játéka. És punktum.
Gordon Freeman azóta kultikussá vált alakja, az eredeti játékban csak simán egy kaptafára felépített karakterek kinézete, a pixeles képek, és természetesen a történetszál és a szörnyek, mind-mind részei lettek a kultúránknak. Ha másnak nem, a játszó és netes kultúránknak.
És ne felejtsük el, hogy ebből született meg minden idők legsikeresebb massively multiplayer first person shooter játéka is, az azóta 2. résszel és rengeteg patchel rendelkező Counter Strike (amely gyakorlatilag a mai világ szerves sportjának tekinthető, belegondolva, hogy ugyanolyan ligái és kupái vannak, mint akár a kosárlabdának).

Viszont a 2. része nekem már nem jött be annyira. A grafikája hihetetlen volt. A dinamikussága ámulatba ejtő. A története se volt utolsó. Mégis hiányzott belőle valami. Hogy mi? Nehéz megmondani. Talán a HL eredeti részének a meglepetésszerűsége. Talán a hangulata az egész játéknak, univerzumnak. És ugyanilyen hibái voltak a kiegészítőknek is.
Bár a legkézenfekvőbb hibája a következő volt: nem az eredeti Half-Life volt.

Számomra most is olyan játék, egy dekáddal később, hogy szívesen előveszem, és játszok vele, bele, a sötét éjszakába. És akármennyire csúnya a külseje, annál inkább magávalragadó.

Cyric@COM még nem pontozta a tételt.

vasalarcos | 2009.10.16 11:56 | hasznosság: hasznos (100%)

Anno végigkalapáltam - többször is - a HL szériát. A kor egyik legjobb FPS programja volt, nem kevés vizuális humorral. Az egyik kedvenc programom volt, akárhányszor újabb videokártyát kellett vennem, mindig végigjátszottam újra a sorozatot. :)

Az Opposing force is egész jó darab volt, bár néha az őrületbe kergetett a program által ránk bízott 3 fősz szakasz pátyolgatása. A Blue Shift rövidsége ellenére is elég sok kihívást jelentett a csalások nélküli végigjátszásnál, és végre megérhettük, hogy valaki élve és épen távozott a Black Mesa komplexumból... :D

(Megjegyzem, bár a vele egy időben kiadott System Shock 2 messze összetetteb program volt, a HL vitte el az "év PC játéka" címet. Ebben persze közrejáthatott a SS2 "mature" besorolása is, a keményen horror vonal miatt.)

Negatívum: majdnem megvettem a HL2 orange box kiadását (kivételesen jó áron láttam tavaly), de letettem róla: hiába a telepítőlemez, STEAM aktiválás nélkül nem telepíthettem volna. Otthoni net-elérés nélkül ez pedig kissé bajos... az meg hogyan nézne ki, hogy a megvásárolt programot crack-kel tudnám csak telepíteni?!


vasalarcos még nem pontozta a tételt.

BandiBuilder | 2009.10.15 15:00 | hasznosság: hasznos (83.3%)

Ú mekkora játék. Gyermekkorom szép emléke. Emlékszem mennyire vártam, hogy vége legyen a sulinak és mehessek haza játszani. Aztán mikor megláttam a haverom Vodoo2-vel futni, rájöttem, hogy kell egy új gép nekem is. Nemsokára meg is lett a 900 AMD-m egy valami akkoriban középkategóriásnak számító videó kártyával. És hipp-hopp gyönyörű lett a játék (hála az OPENGL-nek). A játék egy első személyű lövöldözős játék, ahol mi a főhőst, Gordon Freemant, egy fizikus tudóst alakítunk. A történet azzal kezdődik, hogy elvégzünk valami csoda elektromágneses kísérletet, aminek a hatására nyílik egy átjáró egy másik világba, ahonnan igen randa lények szöknek át. Az igazi történések innen indulnak (fél élettel). A lényeg, hogy először kijussunk a rommá dőlt laborból, aztán a történet közepe, vége felé átjutunk az idegenek világába. Közben találkozunk segítőkkel, megmenteni való társakkal (akik, hogy hogy nem valahogy mindig elhullnak mellőlünk). Az akció folyamatos, főleg onnan mikor az idegenek elpusztítására bevetett katonák, minket is céltáblának kezdenek nézni (nem maradhatnak szemtanúk) és velük is fel kell vennünk a harcot. Túl sok értelmet az ne várjunk az ellenségtől, de az akkoriban megjelent játékokhoz képest felüdítően kihívást jelentő volt a játékmenet. Rengeteg fajta fegyvert használhatunk, melyek jól kiegyensúlyozottak, így nem volt olyan érzésünk, hogy egyes darabok csak azért kerültek bele, hogy „több legyen”.Változatos helyszínek, szépen kimunkált karakterek és néhány fejtörő gazdagítja a játékélményt. Érdekesség, hogy az egyik ellenséges idegen karaktert eleinte barátságosra tervezték, de a tesztelés során rájöttek, hogy úgyis gyors golyó általi halált szenvedett mind, ezért végül kapott egy gyenge támadást, hogy mégis legyen benne némi kihívás is. (Sajna a nevére már nem emlékszem, de egy kutya és hernyó keverékére hasonlított leginkább és hanghullámmal sebzett.) A játékhoz két kiegészítő is készült. Az Opposing Force és a Blue Shift, melyek úgyszintén nagyszerű kikapcsolódást nyújtottak, de az előd sikeréhez nem értek fel. A Blue Shift-ben kb. az eredeti epizóddal párhuzamosan fut az esemény de itt az egyik biztonsági őrt kalauzoljuk végig a kalandokon (útközben összefuthatunk Gordonnal is.) A játék motorjával rengeteg egyéb játék született. Az egyik leghíresebb kiegészítő mégis a Counter Strike volt, ami az interneten játszható játékok etalonjának számít a mai napig. Később a játék sikerén felbuzdulva kiadták a HL2- ami az első rész folytatása történetben (Ismét Gordont menedzselgetjük). Az újítás itt főleg a grafikán és a fizikai modellen alapszik. Kapunk egy felettébb jópofa új fegyvert a Graviti Gunt, ami önmagában elviszi az egész játékot a hátán. Megjelent hozzá egy kiegészítő lemez is, de ez is követi a kiegészítők szokását miszerint sokkal rövidebb a kínált játékidő, mint az eredeti lemezen, és említésre méltó újítást sem tartalmaz. (Azért ha van egy kis fölös pénzetek érdemes megnézni – manapság már igen kedvezően hozzá lehet jutni.) Ajánlani nem nagyon érdemes, mert aki szereti ezt a stílust, már valószínűleg úgyis ismeri, akit meg nem köt le az ilyen jellegű szórakozást, azt úgysem fogja kipróbálni sem.

BandiBuilder 10 pontot adott a tételre.