BandiBuilder | 2009.10.16 16:23 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Ez egy olyan téma melyre rögtön felkaptam a fejem. Gyerekeket bántalmazni? Verni? Mélységesen elitélendő dolog. A gyereknevelés ezen módszere szerintem nem vezet „megfelelő” eredményre. Attól mert kicsi, még nem hülye! Mindig ezt felejtik el. Bár meg kell különböztetni bizonyos gyermeknevelésből adódó úgymond „bántalmazást”. Szerintem is van olyan, amikor egy gyermek kezére, vagy fenekére kell csapni amikor többszöri kérésre, vagy utasításra sem hajlandó abbahagyni valamit. Ez itt még nem számít bántalmazásnak. Úgy gondolom, hogy a bántalmazás az ami már a nevelési célon túl alkalmazott erőszak.
Tulajdonképpen az ilyen erőszakot elkövető személyek szorulnak valamilyen pszichés kezelésre. Ezek a személyek betegek. Gyermekkorukban valami sokk érhette őket, vagy csak az emberek természetes vágyát a birtoklást akarják kifejezni. Minden emberben megvan a birtoklási vágy. Valakik tárgyakat, mások személyeket akarnak birtokolni. Számunkra most ez a célcsoport a fontos. Akinek van esze az főnök lesz, a többiek „gyártanak” maguknak olyanokat akik felett uralkodhatnak. És mivel a gyerek az csak gyerek ezért nem mindig azt csinálja amit az ilyen ember szeretne. Ekkor kerül elő a testi fölény: az erőszak.
Sajnos a bántalmazott gyerekek maradandó nyomot szereznek inkább pszichésen, mint fizikailag. Bár sajnos csekély méretben vannak olyan gyermekek akik az életükön át viselik bántalmazásuk fizikai nyomait. A legtöbb bántalmazás nem kerül napvilágra sajnos, és jelen pillanatban szerintem csak az iskolai neveléssel lehet ellene tenni, és egyáltalán felismerni. Amikor is a gyerek ki van szakítva a bántalmazó közösségből. Mindenki felelőssége, hogy ha találkozik bántalmazott gyerekkel megadja számára a megfelelő segítséget. Úgy gondolom az erőszak – mely mamár a társadalom rész – nem lehet megszűntetni, de nagymértékben meg lehet fékezni, csak közös erővel kell fellépni ellene.


BandiBuilder 10 pontot adott a tételre.

Angyalszem | 2009.10.09 22:17 | hasznosság: átlagos (50%)

Az egyik ok, amiért nálam kinyílik a bicska az a gyerekverés. Nemrég szem és fültanúja voltam egy igen megalázó esetnek, ahol anyuka hangosan szidalmazta a 2-3év körüli kisfiút az utcán és közölte vele, hogy azért amiért bepisilt, még külön fog kapni otthon. Gondolom nem cukorkát……..! Kérdezem én, milyen jogon üti meg?Nincs joga egy szülőnek sem megverni a gyereket, és ez fordítva is igaz, de ez most nem ide tartozik. Az a szülő, aki veri a gyereket, az nem tud más eszközhöz folyamodni, én beismerem, hogy vannak helyzetek, amikor már minden kötélidegzet is elszakad, de könyörgöm, miért a gyereken kell levezetni?????????? Miért a kicsit, a tehetetlent a védekezni nem képes gyereket kell agyon verni? Én megfogadtam, hogy a gyerekemet nem fogom verni, illetve csak akkor fog kapni, ha olyan baromságot művel, ami az életét veszélyezteti. Mindenre van megoldás és az nem biztos, hogy a verés. A másik szitu, amivel találkoztam az egy bevásárlóközpontban történt. Egy kisfiú a bevásárlókocsival játszott, amikor azt magára rántotta. Az apa első reakciója döbbenetes volt, a kissrác ki sem kecmergett a kocsi alól, az apja kirángatta, és ott ütötte, ahol érte. A VADÁLLAT. Nekem tuti, hogy a gyerek épsége lett volna fontosabb, mint a kocsi és a benne lévő holmik. Hát ez is egy megoldás, de én ez ilyen embereket egyszer én is jól elagyabogyálnám, tudják meg milyen. Nevelni nem veréssel kell..
Ahogy a cikkben is megfogalmazták nevelni türelemmel kell. Nagy gondot kell arra fordítani, milyen fegyelmezést választunk. Leghelyesebb a gyerekkel való szeretetteljes foglalkozás, amelyben a rossz viselkedést konkrét, egyenes módszerekkel büntetjük, semmiképp nem szeretetmegvonással. Szükség van fegyelmezésre, mert ha a gyerek nem érzi a büntetés veszélyét, akkor nem lesz semmi, ami megakadályozza a cselekvés elkövetésében.
Jó, ha időben észbe kapunk és ez nem csak a verésre, hanem a kiabálásra is vonatkozik. Tanuljunk meg a gyerektől is bocsánatot kérni és magyarázzuk el neki, hogy nem őt ítéljük el a büntetéssel, hanem a helytelen viselkedését. Ne csak a hibákra figyeljük fel, a dicséretnek sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia. Ha állandóan azt hallja a gyerek, hogy „-rossz vagy” akkor úgy is fog viselkedni, mert nem hall mást és úgy is elkönyvelték őt már rossznak. Sokszor sajnos nem beszélgetünk el velük, nem mutatjuk meg nekik a helyes utat.
Tanulságos a cikk.

Angyalszem még nem pontozta a tételt.