Angyalszem | 2009.10.07 08:00 | hasznosság: haszontalan (25%)

Egy újabb olyan nap, amikor jobb lett volna fel sem kelni. Több apró bosszúság után egy hatalmas pofont kaptam az élettő, vagy nevezzük annak, aminek jólesik. Nekem mindegy. A reggeli bevásárlásunk alkalmával betértünk a belvárosi coop üzetbe, ahol eddig mindig nagyon aranyosak és kedvesek voltak velünk, de ma valahogy az összes rosszkedvű, arogáns, bunkó egyed minket szemelt ki céltáblájának. Épp a bébiételek között válogattam, amikor a felvágottas pult mögött a két eladó beszélgetésére lettem figyelmes. „-bezzeg ÉN mindig frissen főztem a gyerekeimnek, még akkor is, ha hulla fáradt voltam………” Könyörgöm mindenre, ami szent, ha egyszer megengedhetem magamnak azt a „luxust”, hogy néha napján üveges, előre kész bébikaját adjak a törpének, akkor miért ne tehetném meg?! Különben meg többnyire olyat főzök, amit Ő is ehet. És bocsássa meg a világ, hadd engedjem már meg magamnak azt, hogy hulla fáradtan nem állok neki kotyvasztani, mert azt az időt inkább pihenéssel töltöm, mert a gyerekemnek nem egy félholtra van szüksége, hanem egy „kipihent” anyukára. Kérdem én, egy eladónak nem az lenne az érdeke, hogy vegyék az áruját, és a vásárló jó szájízzel gondoljon vissza arra a helyre és legközelebb is ott vásároljon? DEHOGYNEM. Örüljön neki az a két nő, hogy nem kértem el a panaszkönyvet. Ha ez még nem lett volna elég az amúgy is letört kedvemhez, akkor a pénztárnál is ért egy kellemetlen atrocitás. Közölték, hogy lassú a rendszer, így nem tudok kártyával fizetni. Kösz, készpénz meg nem volt nálam, így rohanhattam a gyerekkel egy otp automatához, hogy tudjak fizetni. Szegény pénztáros, nem ő tehetett róla és győzött is bocsánatot kérni, sőt még a szatyromat is összepakolta, amíg távolt voltunk. Azt hiszem mindenkinek volt már és sajnos lesz is, amikor úgy érzi, hogy jobb lett volna fel sem kelni.

Angyalszem 3 pontot adott a tételre.