Angyalszem | 2009.10.06 14:30 | hasznosság: hasznos (100%)

Körübelül kicsit több mint egy évvel ezelőtt sajnálatos módon történt egy kis baleset a kislányommal, rápottyant a buksijára a mobiltelefon. Szerencsére nem lett semmi baja az ijedségen kívül, de azért a biztonság kedvéért elvittük az ügyeletre, ahova előtte betelefonáltam, mert hát rám is a frász tört a történtek miatt. Az akkor éppen ügyeletes doktornő már a telefonban sem volt valami kedves, így nem tudom mit is vártam a személyes találkozáskor. Lekezelően fogadott minket, addig rá sem nézett a gyerekre, amíg nem volt levetkőztetve, én bőgtem az ijedségtől és a félelemtől, nehogy baja legyen az én kincsemnek, így a férjem segített mindenben. Szabályosan úgy beszélt velem az a nő, mintha legalább félholtra vertem volna a gyereket és „megnyugtatásként” még távozásunkkor odabökte, hogy „ne felejtsék el megemlíteni a gyerekorvosnak, hogy mi is történt” Könyörgöm a jó égre, ha el akartam volna tusolni az ügyet, akkor el sem viszem. Kérdezem én, ha valakinek ennyire derogál éjszakai ügyeletet vállalni, vagy ennyire nem bírja az embereket vagy a gyerekeket, akkor az minek választ ilyen pályát? Nekem abban a pillanatban nem erre a viselkedésre lett volna szükségem, hanem arra, hogy kedvesen megnyugtassanak, és ne nézzenek le, amiért ez történt. Nem szándékosan dobtam a fejére azt az átkozott telefont. Szerencsére azóta csak a rossz élmény maradt és semmi más, de arra nagyon kíváncsi lennék, hogy ha valaki nagyobb problémával megy be, önhibáján kívül, azzal mit csinált volna? Leszedi a fejét, mert fel merte ébreszteni a problémájával? Remélem soha többet nem találkozunk azzal az orvossal. Sajnos azóta többször is jártunk az ügyeleten, de többnyire „jó” tapasztalatokkal. Sajnos a hely felszereltsége hagy egy kis kívánni valót maga után pl. lehetne egy kicsit barátságosabb a gyerekek számára, de alapjába véve tiszta és rendezett.

Angyalszem 5 pontot adott a tételre.