simonadri | 2009.10.06 12:26 | hasznosság: hasznos (80%)

Nincs olyan, hogy ingyen vers

- költészet és provincializmus Szegeden -

Elzavartak minket ma Szegeden egy költészeti estről, amelyen az utcafronti teraszon ülve akartunk részt venni, s amelynek passzívan, de interaktívan a közreműködője is szerettem volna lenni, ha hagyták volna a patinás Virág Cukrászda munkatársai.

A Délmagyarország online népszerűsítője/ajánlója szerint a cukrászda a Klauzál téri kiülős szekciójában adott otthont szeptember 26-án Székhelyi József irodalmi estjének, melynek programja magyar költők verseinek, novelláinak megelevenítése volt, elsősorban a vendégek kérései alapján. Ők továbbá az előadást megelőzően, azt aktívan alakítva egy-egy tesztet tölthettek ki a magyar költészettel illetve Székhelyi Józseffel kapcsolatosan. „A tesztet kitöltők közül tízen egy-egy szelet finom süteményt fogyaszthatnak el a Virág Cukrászdában”, mondá az írás, szóval még ingyen süti is járt volna, de emiatt tényleg nem sír a szám, úgyis folyton fogyókúrás tévképzetek gyötörnek, vagyis de, mert így hónap vége felé csak ingyenes rendezvényekre járok, s Szeged – egyelőre – bővelkedik ezekben. Jóllehet érdeklődés híján összesen nem volt tíz játékos, a csekély számú internetes kérés közül egy verset sem hallottam elhangzani, bár állítólag volt egy olyan is, a párom azt mondta. Biztos a cuki meggondolta magát az ingyendesszertet illetően, s bojkottálta ezt a kitételt, mert nem csak én nem kaptam semmit, a párom meg senki más sem (vagyis én nem láttam), pedig a teszteket szép eredménnyel abszolváltuk mindketten – s látható, maximum öt sütit kellett volna állniuk szegény, csóró virágos vendéglátóknak -, hanem ez az elem teljesen ki is maradt a programból. Lehet persze, hogy a délmagyaros kollegák figyelhettek volna oda jobban a szervezésnél, nem tudom. De Székhelyi József valóban kellemes, meghitt hangulatú felolvasóestet prezentált, igaz, kizárólag már nem élő magyar költők költeményeit interpretálta, bordó antik fotelben ülve, vastag kötetekkel körbevéve magát.

Az est fényét nem törte meg nagyon, hogy hamarosan szólásra emelkedett a közönség soraiból, ferencjóskás pofaszakállal egy idősebb férfi, s előbb Székhelyi úrnak 2005-ben botrányt kavart, a provinciális, szűklátókörű és hipokrita kis magyar közízlést borzoló Himnusz-szójátékát emlegetve gyalázta, majd lezsidózta őt, s dúsan faragott botjával hadonászott. A nagyjából húsz fős hallgatóságból többen, a cukrászda biztonsági szolgálata s maga Székhelyi is – aki előbb, láthatóan értelmes kommunikációra készülve, naivan a kezét nyújtotta felé – melegebb éghajlatra küldték őt. Komolyan, aggódva lestem, mikor döfi botját a színész gyomorszájába, turbó fokozaton köpülvén önnön keserű, mélymagyar nyálát.

Az est fényét tulajdonképpen az sem törte meg nagyon, hogy a felszolgáló hölgy előbb kósza kísérletet tett arra, hogy fogyasztásra bírjon bennünket, majd miután ez nem sikerült neki, kitessékelt a szolgáltató egységből, mondván, a főnöke így rendelkezett. Sem a kislánnyal, sem a rendelkező főnökkel nem konfrontálódtunk – méltatlannak érzem az ilyet, főleg irodalmi esten, ahol nem én vagy nem ezzel vágyom a középpontba kerülni -, egy darabig ácsorogtunk a tujacserepeken kívül az esőzónában, majd a szemközti Hatos Rétes-beli konkurens kollegájuktól kértünk és kaptunk kölcsön két széket, melyeket a Virág cserepei mellé húzva, szigorúan kívülről, végül mégis csak meghallgathattuk ülve a felolvasást. Javaslom legközelebb a biztonsági kollégák sün alakzatba fejlődését a cukrászda terasza köré, plusz hangszigetelő alkalmatosságot a szemét prolik távol tartására.

A fenti blogbejegyzésre utaló linket tartalmazó hozzászólást a delmagyar.hu oldalon reggel mindenféle kommentár nélkül kimoderálták. Kíváncsi vagyok, xcbcr hozzászólót mikor fogják kimoderálni.

http://simonadri.hu

simonadri még nem pontozta a tételt.