Belizár | 2009.12.20 20:51 | hasznosság: hasznos (100%)

Korrupcióregény

Miután nagy vonzódást érzek a történelmi regények iránt, a szerzőpáros művei egyből beizgatták a szenzoraimat a könyvesbolti kalandozásom során. Bár, él bennem a félsz a nagy csinnadrattával beharangozott, világmegváltó csudáktól, és itt gondolok elsősorban a Dan Brown-féle papírszörnyegekre, végül nem kellett csalódnom, mert egész kis élvezhető olvasmány az Imprimatur.

Azt azonban le kell szögeznem, roppant határozottan, hogy minden reklámszagú híresztelés dacára, semmi köze Umberto Eco alkotásaihoz. Bár, mint a szerzőkkel készült interjúból kiderült, roppant büszkék eme összehasonlításra, teljesen más műfaj, amit írtak. Eco szórakoztató bölcseleti művelet alkotott, Brown könyvei irodalmi értékkel nem bíró, lopott ötleteken alapuló és pontatlan misztifikációk, addig a Monaldi-Sorti mű műfaja korrupciótörténeti oknyomozás. Annak tökéletesen megfelel, érezhetően tényleg beleásták magukat a témába, annak minden részletében, és a fő vonulata a történetnek elég hihető. A kritikákat olvasva, sokan unalmasnak találtak a regény történetvezetését. Engem nem ez döbbentett meg, és késztetett némi fejcsóválásra, hanem az életszerűtlen helyzetei, ahogy egy szolga eszmecserél az udvari kémekkel. A regény végére azonban dicséretre méltóan vágják ki magukat a szerzők ebből a problémából, és való igaz, a könyvre végig az akkori idők nyakatekert, barokkosan terjengős nyelvezete és gondolkodása jellemző. A cselekmény azonban elég pergő, szerintem egyáltalán nem unalmas, bár nyilván a legtöbben fejezetenként legalább egy-egy fertelmes titok lelepleződését várták. Talán ebben szerepe lehetett annak a hype-nak, amit a szerzők a sorozat körül keltettek, és ami engem egyáltalán nem zavart, annyira átlátszó volt, úgy vélem tudatosan. Az, hogy a franciák összejátszottak a törökkel, erre felé nem kelt túl nagy megdöbbenést, tudva, hogy Mohács is részben ennek volt köszönhető (meg a magyar államhatalom és védelmi potenciál széthullásának Mátyás után). Az sem csuda itt, hogy a korrupció mindent átsző, nem tisztelve nemzetet, hitet és becsületet. Mondjuk, azt elhiszem, hogy Olaszországban némi vihart kavart, hogy egy szent életűnek tartott pápáról is bebizonyítják ugyanezt, a lehető legrosszabb pillanatban.

A választott műfajában tökéletesen megállja a helyét a regény. Aki mást vár, az csalódni fog benne.

Belizár 8 pontot adott a tételre.