Tudesky | 2009.10.13 18:16 | hasznosság: hasznos (80%)

Szerintem is remek könyv.Egy olyan dolgot érint meg a könyv,amivel még nem találkoztam,másik írónál,pedig elég gyakori,hogy lopja egyik a másiktól a témákat(amit persze,átgyúr,hogy ne legyen annyira felismerhető).
Több mint 30 éves a könyv,és még mindig azt lehet mondani rá hogy remek.
Nem mondhatni,hogy mindennapos könyvnek számít.Aki nincs az ilyen könyvekhez hozzászokva,azoknak elég visszatetszőnek tűnhet.Nem könnyen emészthető.Azért érdemes nekik is elolvasni :)
De lem többi könyvét,szintúgy érdemes forgatni.vannak könnyebben emészhető,és vannak nehezebben feldolgozható könyvei is.

A róla szóló filmet viszont szerintem majdhogynem vétek volt megcsinálni.
A színészeket el sem tudom képzelni,hogy hogyan sikerült rávenni(vagy sok pénzt ajánlottak,vagy ők is olvasták a könyvet,és ezzel akartak adózni Lem előtt).
Még úgy sem tudott lekötni,hogy olvastam már a könyvet.Még így is vontatottnak tűnt...bár az is szerepet játszott,hogy teljesen máshogy képeltem el az egészet.A szereplőket,a helyszínt,szóval mindent...
Ezt nem róhatom fel nekik ugyan...

Tudesky 8 pontot adott a tételre.

Cotta78 | 2009.09.24 14:39 | hasznosság: hasznos (85.7%)

Káprázatos, ragyogó, lélegzetelállító regény a Solaris – szerintem ezt már sokszor és sokhelyütt leírták. Engem ugyanis teljességgel elbűvöl az ötlet, hogy létezhet világ, objektum, Isten, amely ügyet sem vet az emberre, vagy legalábbis ellenáll az ember megismerési kísérletének. Ilyen regény, nagy kedvencem, A. C. Clarke Randevú a Rámával c. sci-fije, de talán Lem Solarisa ezt is fölülmúlja, mert az izgalmas történet mellett számos filozófiai, tudományos és pszichológiai kérdést feszeget.
A történet narrátora Kris Kelvin, a Prométheusz űrhajóról érkezik a Solaris bolygó állomására, hogy ellenőrizze a munkálatokat. A Solaris egy misztikus bolygó, különös, cseppfolyós anyag hullámzik végig felületén, melyben hosszú völgyek és hullámtaréjok képződnek, sőt időnként kinyúlva az óceánból szálak húzódnak az ég felé vagy egészen különleges ú. n. mimoidokat épít önmagából, melyek torz emberi építményekre hasonlítanak. A Solaris felszínének folyton mozgó, folyton változó anyaga - úgy tűnik - öntudattal bír, sőt sok más rejtélyes képességgel, hisz a két Nap által meghatározott gravitációs pályáját is módosítani tudja, mondhatni a saját útját járja. A bolygóval foglalkozó solaristák számtalan elméletet állítottak fel a planétával kapcsolatban, Lem kiválóan ábrázolja a tudományok (tudományos forradalmak) kialakulásának kísérőjelenségeit, a diszciplína oldalhajtásait (pl. a Solaris egy rákos bolygó vagy maga Isten), a tudományos alapművek létrejöttétől, a kutatások indításától a megtorpanásig, a szakadásig (konzervatív és metafizikus elméletek kibontakozása), egészen a fásultságig és a közönyig, ahol feladják a megismerést. Számomra ezek a részek voltak a legizgalmasabbak, mert sokat elárultak a tudományos kutatások problémáiból, vagyis hogyan közelítsünk úgy egy tárgyhoz, élőlényhez, hogy közben objektívek maradhassunk? Különösen, ha a bolygó egészen sokkolóan reagál a vizsgálatokra, ugyanis a Solarison állomásozóknak egyre-másra vendégei érkeznek, mégpedig saját eltemetett múltjuk egy darabkája elevenedik meg egy olyan személy képében, melyhez traumák kötődnek. Ezek a vendégek azonban, így például hősünk öngyilkosságba menekülő felesége, Harey is, pusztán az emlékekből állnak, tudatuk zavaros és olykor elképesztő, félelmetes dolgokat művelnek.
A teljes szöveg itt olvasható:
http://konyvkukac.freeblog.hu/archives/2009/09/22/Az_ellenallo_tudattalan/

Cotta78 10 pontot adott a tételre.