Belizár | 2009.10.01 21:00 | hasznosság: hasznos (100%)

Ahol tasmán az ördög

Meglepetten álltam a dán főváros állatkertjében, a farkaskifutó előtt. Az ordasok valami nagydarab szőrős állatot vonszoltak. Először azt hittem, elpusztult egy társuk, a teleobjektívemre tapadva végül megkaptam a meglepő választ: egy egészben bedobott kapibarát marcangoltak a farkasok. Ezek után meg sem lepődtem, hogy az oroszlánfalka egy jávorantilop borjún ült tort, majd megláttam a jegesmedvét egy lófejjel vízilabdázni. Eszembe jutott, vajon egy ilyen látvány mit váltana ki egy egyszerű hazánkfiában?

Egyébként is furcsa kettőség jellemzi ezt a dán állatkertet. Rendkívüli zoológiai ritkaságok, megalomán házakkal a hozzá tartozó kifutókkal, másik oldalon pedig olyan múltidéző bemutatókkal, amelyek Magyarországon is némi fejcsóválást idéznének elő.

A koppenhágai igen nagy múltú állatkert, 2009-ben ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját. Azonban nyoma sincs az antwerpeni, bécsi, vagy éppen budapesti miliőnek, már a bejárati építmény is inkább egy kelet-európai szocreál művházat idéz, mint egy királyi parkot. Az ehhez közeli majomház csak növeli a csalódottságot a jóval többet váró látogatókban, amely érzés a medvék, fókák, pingvinek bemutatóinak láttán nem csökken. A csimpánzoknak külső kifutója nincs, csak egy idejemúlt háza. A jobb kifutók jelentős része sem tűnik ki, legfeljebb átlagosnak tekinthetők, minden meglepetésélmény nélkül. Ha már a negatívumoknál járunk, a nyugat-európai állatkertekben általában kiemelt fontosságú interaktív játékok, ismeretterjesztő táblák rendszere itt nem üt akkorát, nekem pár jó ötlettől eltekintve unalmasnak, kopottnak tűntek az eszközök.

Azonban egyáltalán nem akarok senkit sem eltanácsolni ezen állatkert megtekintésétől. Két nyomós érvem is szól e mellett: az első egy olyan állat, amellyel Ausztálián kívül csak itt látható egyedül a világon, amely nem más, mint a tasmán ördög. A második pedig a világ egyik legmonumentálisabb elefántháza. Kezdjük az előzővel, amelyhez legalább háromszor visszatértem az állatkerti sétám során. A kifutója nagyon egyszerű volt, természetszerűsége mellett is jól belátható volt. Az ördögök némi pihenési periódus után rendre felkeltek, tettek pár kört, ásítva megmutatták félelmetes fogazatukat, morogtak egyet, majd újra álomba ájultak. Bámulva ezeket démonokat, csak sajnálni tudtam hazánk királynélküliségét (ugyanis a párt a dán trónörökös kapta Tasmánia ajándékaként).

A zoológiai után pedig következzen az építészeti csemege, az elefántház. Ami hatalmas, óriási, gigantikus, és még ezen jelzők szorzata sem elegendő a pontos jellemzéshez. Mint külső szemlélő, számomra tökéletesnek tűnt, óriási, jól átlátható belső terei, a jól berendezett elefántos kiállítás, az ahhoz kapcsolódó játékos eszközök, a moziterem, és persze maguk az elefántok gyönyörködtettek. A külső kifutók nem túl nagyok, de jól tagoltak és jól felszereltek a szükséges eszközökkel, az állatok is nagy biztonsággal mozgathatók benne. Persze, annyi pénzből, amennyiből épült, kötelező is szuperbemutatót csinálni… A kíváncsiak kedvéért elárulom: közel 9 milliárd forintnak megfelelő összegbe került a 2008-ban átadott építmény.

Az állatkert nem túl nagy, mindössze 11 hektár, bejárva azonban ennél jóval nagyobbnak tűnik. Köszönheti ezt a bemutatók logikus, jó elrendezésének, amely példaként szolgálhatnak több kisebb, helyhiánnyal küszködő állatkertnek. Az aluljárón túli része nekem jobban tetszett, az új afrikai szavanna kifutó, az ausztrál bemutatók, valamint a modern vízilóház kiemelendők. Az állatok kivétel nélkül egészségesnek tűntek, a környezetgazdagítást kötelező szinten művelik az ottani szakemberek.

Végezetül térjünk csak vissza az első bekezdésben feltett kérdéshez. A viking lélek élesen különbözik a mienktől, más a halálhoz való viszonyuk, véresen racionális felfogásuk ellentétes a mi álszentségünkkel (a szexualitást tekintve is hasonló a különbség, elég csak sétálni egyet Koppenhága belvárosában). Ott a kisgyerekek állatkerti foglalkozás keretében például a frissen leölt nyulakat trancsírozzák, majd szolgálják fel a jegesmedvéknek. Ha elpusztul egy állatuk, egyszerűen feletetik a ragadozókkal. Alapvetően ez magától értetődő és logikus, ha tiszta fejjel gondolkozunk, ennek ellenére hazánkban az érzékenységükben sértett látogatók mellett az állategészségügyi hatóság is élénken tiltakozna az ilyen eljárás ellen. A magam részéről ebben a tekintetben a dán példát tartom inkább jobbnak.

Summa summarum, a dán állatkertet érdemes megnézni, egyedülálló élményekkel szolgál, a felejthetőket meg reméljük, minél előbb, az elefántház alapozta színvonalon javítják.

Belizár 8 pontot adott a tételre.