Otto Katz tábori lelkész | 2009.10.02 21:30 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Bár egyetlen szalagjukat sem hallgattam rongyosra (nem az a kimondott otthon, fotelben terpeszkedve élvezhető muzsika), de mindig is igen nagyra tartottam a Vágtázó Halottkémeket. Láttam őket élőben is, nagyon régen, kétszer rövid időn belül: ködös, de felejthetetlen koncertélmények. Amikor megtudtam, hogy összeálltak egy mini turné erejéig, elhatároztam, hogy legyűröm tohonyaságomat, és felkerekedek. Nem mondom, hogy fene jól szórakoztam, de az emlékek kavargása és a kontrasztok érdekessé tették az estét.

Az IH egy gusztustalan kockából rengeteg pénzből steril kockává varázsolt hely. A kapunyitásig a kávézóban üldögélünk, szinte suttogva beszélünk, és figyeljük, ahogy a genius loci ide-oda surran, és diszkréten lepöccint az asztalok széléről egy-egy porszemet. Felmegyünk a hasonló hangulatú koncertterembe; leteszem a földre a poharamat, aztán körülnézek, fölveszem, keresek egy szemetest, és kidobom. Eközben Pécs egyik ősi kultuszhelyére, a Gyárra gondolok, ahol közel másfél évvel ezelőtt móresre tanítottuk a halált, és tudom, hogy erre itt nem fog sor kerülni.

Grandpierre-ék hatalmas lendülettel csapnak a húrok közé, nyugtalanul izgek-mozgok, a Ki vele az Istenért!-nél majdnem nekiindulok, hogy kivetkőzve pater familias-i méltóságomból, óriás bakugrásokkal szökelljek be az első sorba, de inkább ráhagyom. Aztán komótosabb blokk következik, és gyorsan elpárolog a nekibuzdulásom, elkezdek unatkozni, ásítozok, nézegetem az órám, meg sasolok kifelé az ablakon, hogy megvan-e a verda. Eszembe jut, ahogy utazunk a buszon Pécs felé, és nehéz vörösborral igyekszünk kiugrasztani a világösztönt – sikeresen. Ez bizony nem ugyanaz a fíling. Tánc van, de lagymatag, a többség harminc és negyven közötti bölcsésznek néz ki, akik már letettek az éden visszahódításáról.

A hunok csatája jut a végére, irtózatosan vártam, de valahogy nem üt akkorát, el is fáradtam a két órás ricsaj végére. Hazamegyünk, és nem tudom igazán helyére tenni, amit láttam, hallottam azóta sem. Úgy tűnik, hogy a fősámánon nem fogott az idő, de a világon meg rajtunk igen.

Otto Katz tábori lelkész 6 pontot adott a tételre.