AmanofMeru | 2009.10.12 11:19 | hasznosság: hasznos (80%)

Egy első kölykével vemhes nyugati síkvidéki gorilla vizsgálgat egy fiatal pókmajmot, gondozója jelenlétében. A kreatív ötlet célja nem más, mint a sikeres anyaságra történő felkészítés. Ez a történet elevenedik meg egy 1979-ből archivált apenheuli felvételen, melyet néhány héttel a park meglátogatása előtt találok egyik könyvemben. Ne feledjük, más szelek fújnak még akkor az állatkertekben gorillatartás terén … ám Apenheul, igazodva a park újszerű koncepciójához, ekkortájt (néhány évvel korábban, a ’70-es évek derekán) alakítja ki - valószínűleg elsőként a világon - a most is látható, hatalmas, természetes vegetációjú gorillaszigetét, mely a mai napig Európa egyik legsikeresebb gorillatenyészetének ad otthont. Summa summárum, némi elképzelést nyerve így az intézmény szakmai színvonaláról, nagy elvárásokkal álltam meg Apenheul kapuja előtt, ahol, talán nem véletlenül, rögtön egy gorillaszobor fogadott.

És nem kellett csalatkoznom. Mindazt, amit arról olvashatunk, hogy Mouila - természetes példát mutatva nőstény csapattársainak - sikeresen felnevelte utódját, és, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie egy modern, 21. századi állatkertnek, itt a gyakorlatban láthatjuk. Az állatok remek kondíciója és a mindig is kiváló tenyészeredményeik (mely nem összetévesztendő a szerencsével vagy az éppen főemlősökre jellemző abnormális hiperszexualitással) a zoológiai színvonaluk mérőfoka, ne is csodálkozzunk Apenheul főemlős tartás-tenyésztésben betöltött vezető szerepére az állatkertes világban. A specializált gyűjteménytervnek és az ezen belül is relatíve alacsony fajszámnak köszönhetően itt egy faj tartása hatványozottan megtérül, képesek kihozni az állataik teljes konzervációs és bemutatási potenciálját. Mindezt teszik egy nem is túlzottan bonyolult recepttel, egy olyan állatcsoport bemutatásán keresztül, amely folyamatosan a maximumán tartja a látogatói érdeklődést. Ezt megfűszerezik az állatkerti oktatás ténylegesen is leghatékonyabb módszereivel, mindezt a Berg en Bos Park gyönyörű környezetébe ágyazva, ahol az összes főemlős létforma, majmostul-látogatóstul jól érezheti magát. Összességében nagyszerű, tapsikolnak a jázminok.

A hatalmas területű park kilenc bemutatóegységre osztott, nézzünk meg egyet kicsit alaposabban is, de a teljesség igénye nélkül. Madagaszkár. Egy erdőben sétálunk, ahol három lemurfaj szabadon mozog a hatalmas területen belül. A látogatói útvonal végig a sűrűben vezet, a háttérben mindenhol erdő, néhol felbukkanhat a vizesárok. A bemutatórészbe történő belépés és annak elhagyása gyakorlatilag észrevétlen marad a látogató számára, hiszen miért is lenne furcsa átmenni egy hídon, ha víz van alattunk (fémalapú híd, egyszervolt elektromosság, egy kis kondicionálás a jószágoknak, briliáns). A részleg mindezek mellett kiegészül az esőbeállóként is funkcionáló madagaszkári házikókkal, amelyekben hatalmas, köteleken lógatott információs tablókról ismerkedhetünk a sziget majdhogynem minden vonatkozásával. A kevesebbet olvasók sem maradnak tájékozatlanok, fix idejű prezentációk-etetések vannak programon (ezen a részlegen három, a nyári szezonban). A Madagaszkárt napjainkban is fenyegető veszélyek bemutatását ötletesen igen messziről indítják: egy életnagyságú, Megaladapis genuszba tartozó, mára kihalt óriáslemur életszerű szobrával, melyek a szigetet elsőként kolonizáló, körülbelül kétezer éve érkezett emberek vadász és élőhelydestruktív hatásának egyik első áldozatai.
És eközben, mindenhol ott lógnak, másznak a makik. Mégis elvesznek a hatalmas zöldben, hiába, tekintetünk pásztázni kénytelen utánuk. Katták, varik, és vöröshasúak. És Verreaux-szifakák. Utóbbiak persze külön kifutóban, vöröshasú makikkal közösen.

Tulajdonképpen az Európa-szerte másolt besétálós lemurkifutók alapja is az apenheuli, és megjárva néhányat úgy érzem, talán ez fogott meg leginkább. Noha minőségét tekintve akadhatnak „vetélytársai”, talán mind közül itt a legrealizáltabb az a hangulat, amely az efféle besétálós, walk-through bemutatók célja is egyben: szimbolizálva a békés egymás mellett élés lehetőségét, tiszteletet és megbecsülést ébresztve a hozzánk legközelebb álló állatcsoport tagjai iránt. És éppen ebben rejlik Apenheul varázsa, s egyben legnagyobb érdeme is.

Apenheul, objektíven-szubjektíven egyaránt, 10 pont.



AmanofMeru 10 pontot adott a tételre.

Belizár | 2009.08.31 21:28 | hasznosság: hasznos (75%)

Bolygás a majmok világában

Egy tejfelképű, de aranyos leányzó ücsörög a padon, letagadhatatlan európaiságához egyáltalán nem illő szombreróval a fején. De nem lepődök meg, hiszen pár méterrel elébb, a dél-amerikai részleg bejáratánál egy kínai lány üdvözölt hangos „Buenos días” köszöntéssel, majd csodálkozásunkra elmondta, neki ez a dolga, ha már Dél-Amerikában vagyunk. Hálából megtanítottam a „Jó napot kívánomra”, ha netán magyar majmokkal kell majd egyszer foglalkoznia. Mikor a szombrerós meglát minket, kikerekedett szemmel rohan felénk, mexikói módra, de a hollandusok jól érthető angoljával hadarva, hogy jól gondoljuk meg, bemegyünk-e a majmok közé? Hiszen szabadon vannak, oly félelmetesek, ráadásul vérengző tengerimalacok is erősítik a fenevadak hadát. Vesszük a lapot, persze, mosolyogva biztosítjuk a lánykát, hogy nincs baj, kifejezetten imádjuk az ilyen veszélyeket.

Ha veszélyekkel nem is, de nagyszerűen kiépített, természetszerű kifutókkal, ritka főemlősök garmadájával találkozhatunk ebben a speciális állatkertben. A hollandokra jellemző precizitás és nagyszerű egyszerűség egy csodálatos, de nem hivalkodó intézményt teremtett, amelyet élvezettel jártam végig. A speciális szót nem véletlen használtam, hiszen a gyűjtemény elsősorban a főemlősökön alapul, amelyek nagy kihívást jelentenek, nemcsak különleges igényeikkel, hanem a bemutatók kialakítását tekintve. Az állatkertben több faj is teljesen szabadon mozog a vizesárokkal határolt birodalmán belül. Ezeket olyan fémhidak kötik össze, amelyek a kismajmok számára villanypásztorként működnek, miközben a látogatók biztonsággal sétálhatnak rajta keresztül. Az állatkert egészét pedig szintén szökésbiztos kerítés veszik körül. De a kifutók is természetesek, gazdagon berendezettek és hatalmasak. A környezetgazdagítást szinte már túlzásba viszik, gondolhatnánk, de tudjuk, ilyen nem létezik. A walking-through kifutók tökélyre fejlesztése szintén egyedülálló élményt nyújt. Tapasztalt állatkert-látogató voltom ellenére az én lábam is lecövekelődött, mikor a hatalmas mókusmajom csapat etetését bámultam – közöttük. Jó, persze, ehhez olyan látogató is szükségeltetik, aki komolyan veszi a szabályokat, és ha azt mondják neki, hogy ne húzza meg a majom farkát, akkor nem teszi meg csak azért is…

A design, oktatási és játékeszközöknek elsősorban az egyszerűsége fogott meg, főleg azzal, hogy ennek ellenére rendkívül hatásosak. Itt kérem nincs flancolás, felesleges pénzkidobás és felvágás, a hollandok megmutatják, kik Európa leghatékonyabb skótjai. Rengeteg természetes anyagból készült játék, köztük sok interaktív várja a gyerekeket, akiknek ezek mellett szinte csak ráadás az állatok látványa.

Hollandiában valamennyi állatkertet érdemes meglátogatni, de az apeldoornit már csak különlegessége folytán is vétek kihagyni.

Belizár 10 pontot adott a tételre.