1912-ben született Fiumében, Csermanek János néven. Az addig cselédként dolgozó anyját a gyermek születése után elbocsátották, és a kisbirtokos honvéd, Krezinger János sem vállalta a kicsit. 1918-ig a somogyi Kapolyon nevelőszülők fogadták be, majd anyjával Budapestre költöztek. Itt végezte el az elemi és polgári iskolát. 1930-ra tanulta ki az írógépműszerész szakmát, majd rá egy évre belépett az illegális Kommunista Ífjúmunkások Magyarországi Szövetségébe, illetve a Kommunisták Magyarországi Pártjába (Barna János fedőnéven). 1931-ben letartóztatták, ekkor még kiengedték, de 1933-ban már két év fegyházbüntetésre ítélték. Itt ismerkedett meg több más kommunista vezetővel, köztük Rákosi Mátyással is. A KIMSZ kizárta a soraiból, de a belépett a Szociáldemokrata Pártba. A világháború alatt vált a magyarországi kommunisták egyik vezetőjévé, 1943-tól már vezető titkár. Ekkor kapta új fedőnevét: Kádár János. A háború végén katonaszökevényként emeltek vádat ellene, de 1944-ben megszökött. Budapest ostroma után a KB kinevezte a rendőrfőnök helyettesévé. 1951-ig főtitkárhelyettes volt, 1948 és 1950 között belügyminiszter. Jelentős szerepe volt a Rajk-per megrendezésében. 1951-ben tartóztatta le az ÁVH, majd életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. 1954-ben rehabilitálták. 1955-túl a Pest Megyei Pártbizottság első titkára lesz. 1956. októberi eseményei során a Magyar Dolgozók Pártjának Elnökségének elnöke lett, majd az október 31-én alakuló MSZMP Intéző Bizottságának tagja. November 1-én átáltt a szovjetekhez, majd Moszkvába távozott, ahonnan mint az ellenkormány vezetője tért vissza. Az 1957 júniusi országos pártértekezleten az MSZMP KB első titkárává, a PB tagjává választották. 1958. január 28-án lekököszönt a Minisztertanács éléről és államminiszter lett. 1961. szeptember 13-tól ismét a Minisztertanács elnöke 1965. június 30-ig. Az MSZMP KB első titkári tisztét 1985-ig töltötte be. 1985 és 1988 között az MSZMP KB főtitkára volt. Az 1988-as országos pártértekezleten kimaradt az MSZMP PB-ből, de ugyanakkor az MSZMP elnökévé választották. Az MSZMP KB 1989. májusi tanácskozásán – egészségi állapotára hivatkozva – felmentették KB tagságából és pártelnöki tisztéből. Hosszú betegség után 1989. július 6-án halt meg.